Persze. Ki a tököm nem szereti ha elverik. Fáj éget és a 40 fokban is farmert kell hordani, hogy takarjon miközben szenvedsz a dörzsöléstől. Kurva jó nem?
Az. Jó szenvedni. De csak ha van értelme és célja. Ha egy hölgy fájdalma, tragédiája és az egész kibaszott lelkülete csattan az ostor végén, akkor én örömmel vezetem le. Persze ha szeretem. Akit nem azon nem tudok segíteni.
Mondjuk per pillanat nem teljesen tiszta ki van melyik végén. Ki min csattan, ki mit vezet le. Számít?
Nekem már nem. Csak ha hozzád bújok és megvigasztallak; nem fájt az annyira kedvesem, akkor gondolj arra, hogy az én elmém máshogy reagál a fájdalomra. A tiédre és a sajátomra.
És ha végre megértik ott fent, nem egy isten teremtett minket, akkor egész jól eljátszhatunk itt lent.
Hozzászólások (0)