Szentivánéji álom

-Te figyu már! Ez a legrövidebb éjszaka és misztikum, erdei lények, varázslás csillám fasz. Nem gondolod, hogy...

-Hogy mi? Egyrészt a legrövidebb éjszaka három napja volt, másrészt meg mit akarsz a csillámfasszal?

-Hát csak tudod gondoltam ilyen különleges napon kint az éjszakában holdfény meg gyertyák és egymásnak esni és áldozni az égiek...

-Hülye vagy? Miért lenne ez más mint bármilyen éjszaka?

Igaza van. Miért lenne különleges. Veled minden éj különleges. Nem kell ünnepnap, hogy szeresselek.

Persze néha fáradt vagy, és olykor nyűgös.

És akkor nem érted mit akarok tőled. Akkor leszarod a csillámfaszt meg az érzéseimet.

Nem érted, hogy beléd akarok bújni, mert folyamatosan egyedül vagyok. Félek. Félek ha közeledbe engedsz mint önálló entitás megszűnök létezni. Félek ha eltaszítasz, mint szellem csak kóválygok a végtelen sűrűben.

Nem értesz bammeg! Neked csak játék vagyok. Neked játék minden!

Mégis játszunk és hát... hát ez tart engem életben. Már nem érdekel hogyan és miért. Már nem érdekel ha elégek melletted mint a rőzse az éjben. Már nem érdekel semmi sem, csak a legrövidebb éjszakán egyszer legyél velem.

Egyszer érezzem az illatod, egyszer érezzem a pulzusod. Egyszer lüktessél alattam mint egy tündér az alkonyban. Áldozattal, hazugságokkal. Érzésekkel, vágyakkal.

Égjen a tűz, világítson az éjszakában. Egy rövid látomásban.

"Forró tested hozzám simul és dúdolsz a fülembe. Minden porcikám remeg, mindenhol nedvesedsz. Nem tudom elmondani mit érzek. Picit olyan mintha valami régről elfelejtett báj költözne a lelkembe. Mintha nem számítana már a világ. Nem számít már semmi sem. Csak érezni akarom átjár, megmérgez. Miközben járjuk a táncot misztikus erőben, holdfényes éjben, tudom van értelme a létezésemnek."