Etesd a gonoszt!

Éld úgy az életed, hogy mindenen kattogsz! Kevés vagy a társadalomban, kevés vagy a munkában, kevés vagy a kapcsolatodban. Élj úgy minden nap, hogy cipeled a fájdalmadat a súlyokat! Soha semmit ne pakolj le! Cipeld, görgesd, ragaszkodj mindenhez ami összetákolta a szekered! Lassan, komótosan cél nélkül vánszorogj! Nyikorogva, sírva, önsajnálattól marcangolva.

Etesd a gonoszt!

Lassú cseppekkel amik elhagyják a pálinkafőződet. Lassan cseppről-cseppre megtelítve az üveget. Idd meg gyorsan! Szüksége van rá. Ott bent. Éhezik, szomjas. Vágyik minden kortyra, hogy ismét felülkerekedhessen rajtad.

-Hülye vagy bammeg? Nincs olyan, hogy gonosz. Jó sincs. A hozzád hasonló nyomorultak félelmükben elnevezték az ismeretlent, a megfoghatatlant. Isten-ördög, jó-rossz, angyal-krampusz meg még a fasztudja mi. Kutya-macska. Kolbász-kerítés.

Semmi értelme bazdmeg! Csak a fejedben létezik minden. Enged már el!

Mondta és felemelte a korbácsot és kurvára elvert. Ez most tényleg fájt. Ezt most tényleg éreztem. Nem olyan volt mint a korábbi játszadozások. Kis paskolás itt-ott. Némi pirosodás a seggemen. Némi jajveszékelés, csak, hogy kapcsolatban legyek vele.

Ez most tényleg fájt. Még vérzett is. Napokig állva ebédeltem, de még a wc ülőkét is csak légpárnás módban közelítettem.

Furcsa. Fájdalom, mazochizmus, elfojtott érzések. Miért nem jó ha csak fogok egy kalapácsot és simán rábaszok a kezemre? Hányszor, de hányszor vertem szét a körmömet és olyan hányinger fogott el, el kellet, hogy dőljek. Még arra is emlékszem amikor fizettem érte. Kurvára elvertek, de a fájdalommal a gonoszt is hazavittem. Nem maradt ott. Mint valami rossz horrorfilmben, amikor leadod az átkot, és legyen más gondja, fütyürészve hazamegyek. A faszért nem maradtál ott! A faszért jössz velem!

Jön velem mert én babusgattam én neveltem. És ezt a szörnyet senki másnak nem adom oda csak aki igazán ismer. Aki tudja minden gondolatomat, aki olvas a fejemben. Aki ugyanazt érzi, ugyanazokon átment. Nem csak szavakkal mint egy agyturkász aki felgöngyölíti az életed. Nem csak a legjobb barátod akinek minden gondolatod elmeséled. Ismer, felfog és akar. Az utolsó morzsáig, az összes beteg rezdüléseddel, a lényeddel. A démonjaiddal és a szépségeddel.

-Ja. Mintha maradt volna még valami. Mintha lenne olyan amit tudnék adni. Mintha bármire is szüksége lenne.- Gondoltam és vártam, megint elverjen. Kicsit be vagyok szarva. Nagyon morcosnak tűnt és lovaglópálcát vett elő. Azt pedig nem szokott. Biztos nem tetszett neki a virág amit a minap kapott. Vagy a bonbon. Igen az lehet a baj. Mégiscsak alkoholmentes cherry…

CSAT! CSAT! CSAT!

Bőgni szeretnék, de nem megy. Gyűlik bennem a harag és nem tudok másra gondolni mint, hogy bebasszak. Az én gyermekem. Az enyém és soha nem adom oda senkinek. Nem fogom engedni, hogy más nevelje a szörnyet amit…

CSIT-CSAT!

Kibaszottul fáj. Érzem vérzik rendesen. Rá akarok baszni a körmömre, hogy a fájdalom elvegye róla a figyelmem. Mi a fasz? Nem. FÁJ! Nem tudom mit akarok. Már semmit sem tudok. Élni akarok. Élni de kurvára nem tud…

CSAT! CSAT! CSAT!

Már semmit sem érzek. Már csak egy merő fájdalom a seggem. Vajon meddig bírja meddig megy el? Tényleg soha többé nem fogok beülni vele sehova sem?

Várom a következő szériát. Nagyon várom. És akkor hirtelen…

Forró mellek simulnak a lapockáimhoz, forró combok ölelik át megkínzott testem. Óvatosan átölelsz és hozzám bújsz és nem eresztesz.

És akkor...

...és akkor már nem eteted többet. Akkor már rájössz nem a tiéd, nem akarod. Egy szörnyeteg ami rád telepedet. Egy pióca, egy parazita. Belőled él, te teremtetted. Az elbaszott életeddel, a döntéseiddel és a gyengeségeddel. Végre valaki leszedte rólad, végre valaki akar téged teljesen. A fájdalmaiddal, emlékeiddel, az egész lényeddel. És még csak nagy dolgok sem kellettek hozzá. Csak egy csepp hit magadban és benne. Aki fogja a pálcát teérted. És amikor ismét etetnéd a gonoszt, akkor ráver a seggedre.