One way ticket

Tudtam. Eskü tudtam mit akarok. Addig amíg ide nem tévedtem. Aztán mostanra már a kártyákat is úgy szórom mintha nem lennék all-inben. Lesz ami lesz. A tudatlan ostobák esélyével.

-Baromira nem érdekel. Nem fogok egy dögunalmas koncerten csápolni mint egy hülyegyerek. Legalább az UFO-s csávót nézzük meg. Azt még nem láttam és szeretek nevetni.

-Oké. Hazamegyünk és megpofozlak.

Mondta és elindultunk. Tudtam már nincs visszaút. Alávetem magam. Lesz ami lesz.

Igazából nem bírom se a bezártságot, sem az alárendeltséget. Irányítottam hülyéket. Náluk jobban csak a főnökömet küldtem el a faszba.

De ez most más. Ezt én akarom ha nem is ismerem be. Miért? Mert... fingom sincs.

Egy pofon. Kettő. Nem tudja miért adja. Nincs rá oka. Tökéletes vagyok a külvilág felé. Én viszont tudom miért kapom. Legyen az én gondom. Jelenleg csak élvezem, hogy élvezi. Le kell vezetni a feszkót és hát neki csak így megy. Nem tudom miért, de nem is érdekel. Jó neki. Jó nekem.

Újra a koncerten. Visszajöttünk félútról mert rájöttünk otthon csak a macska figyel minket.

-Te figyu! Miért hagytad, hogy tapizzon az a részeg fasz?

-Azért mert élveztem. Azért mert tudom felidegesítettelek vele.

Mindig játszik velem. Kurvára felpiszkál. Kurva brat énje. Megragadom és kihúzom félre. Zuhog az eső miközben fekszik a térdemen és kurvára elverem a seggét. Csak úgy visszhangzik a forró éjben. Pár bámészkodó, helyeslőn bólogat. Asszony verve jó. Pedig ha tudnák mennyire szeretem. Ha tudnák őérte teszem. Minden csattanás a seggén fáj nekem. Minden csattanás felszabadítja a lelkem.

Picit talán még pityereg is. Ott a mocsokban rámászok és majdnem felzabálom. Ledugom mindenem a torkán. A nyelvem, a lényem és az egész életem. Bele akarok bújni a fejébe. Túl kicsi, túl kedves kettőnknek.

Visszamegyünk a sárban a küzdőtérre. Alábbhagyott az eső, fülledt pára vesz minket körbe. Olyan mint egy jótékony kabát ami elrejt mindent. Elrejti az érzéseinket. Amit nem lehet megmagyarázni, csak venni rá kettő jegyet.