Új kezdet...

Sok mindenen túl vagyok már. Sok mindennek a közelébe se mentem. Volt szünet és volt megélés. De most már olyasmit tudok, amit korábban nem, vagy csak a felszínt kapargattam. Mégpedig azt, hogy nem számít, hogy hogyan nevezzük, nem számít, hogy mit mondunk róla, az sem hogy másoknak mit vetítünk - egyedül az, hogy saját magunknak megfelel-e és hogy mit gondolunk arról, hogy kik vagyunk. Az számít, hogy tudjuk, kik vagyunk. Nekem ez számít.

Persze, sokszor jöhet új meg amire nem számítottunk. Olyan mindig lesz. De nem is az a lényeg, hogy mindenre fel legyünk készülve, mert az lehetetlen. Ami viszont nagyon számít, hogy végig autentikusak maradjunk. Sőt, amikor épp nem vagyunk és valamit nagyon elrontunk, azt mégis vegyük észre és tegyük amit tenni kell, hogy legközelebb jobban menjen.

Szóval most már nem érdekel, ki minek mondja magát, ki mit vetít, hogyan próbálja eladni a sz*rt masnival a tetején. Azt figyelem, hogy ki mit tesz. Azt figyelem, hogy én hogyan reagálok. Mert végső soron az számít, hogy belőlem mit vált ki, nekem használ-e, engem épít-e. Ez a nulladik lépcsőfok. Csak ezután jön minden más. Úgyhogy mindazok, akik azt hozzák ki belőlem amiből én tanulhatok, épülhetek, azok az én "embereim". Nem kényelmes, de ez visz előre.

Nem kell semmit szépíteni, ami nem azt jelenti, hogy ordenáré módon kell közölni az igényeket, de nincs értelme lefedni sem. Valahol középen található az az út, amit sokszor baromi nehezen találtam meg és mikor beszélek azt gondolják, hogy lazán végig sétáltam rajta, de ennél nagyobbat nem is tévedhetnének. A meló az meló. Azt bele kell tenni. Aki pedig beleteszi azzal van miről beszélni.

Hát, ezért vagyok itt. Meg azért, mert vannak bizonyos preferenciák, amit ott vannak és kár lenne tagadni...