2017. 05. 01. 21:28 | Megjelent: 1042x
Tetszik neki. Érdeklődöm, hogy mi jöhet még vajon? Természetesen keresgélés van neten képek után, hátha kihúzok belőle valamit, ami jobban felcsigázza. De nem. Minden jó. Majd megbeszéljük, hogy ezek a pillanatképek, amik nagyon jól néznek ki, izgatóak. De ezek modellek, akik ezt elviselik, és az életben azért másképp működik, más az, ami tényleg élvezetes. Jó meglátás, kb. egyszerre írtuk, nem veszünk össze rajta. De mégis találkozni kellene. A foltokról csak jót hallok, a mellei lilák imitt-amott, de nagyon tetszik neki. A combjain ujjnyomok árulkodnak arról, hogy rendesen magamra húztam. Nem bánom, nekem tetszik, hogy neki tetszik. Találkozni fogunk, és ez jó. Örülök, alig várom. Nem kötelező őt leélnem, találkozhatunk szexmentesen is. Vagy szeretkezhetünk is, játék nélkül. Semmi sem kötelező, úgy teszünk, ahogy a hangulatunk diktálja.
Erdei úton haladunk. Nem mondom meg, hogy hová megyünk. Beállunk egy eldugott pihenőbe, kis fa menedék, fa hosszúasztal, két oldalán paddal. Plédet veszek elő, az asztalra dobom. Padon ülünk, beszélgetünk. Fél az állatoktól, de megpróbálom megnyugtatni. Szerinte őrködni kell... Ezen azóta is nevetek, mindig is tetszett a humora. Nem szórakozok vele sokat, vetkőzést parancsolok. Megteszi. Követem példáját, majd simogatni kezdem. Lágy indítás, finom mozdulatokkal. Élvezem a teste melegét, szeretem, amikor hozzám simul. Nem bántom. Nem fenekelem el, semmi ilyesmi nem szerepel a terveimben. Most nem. Térdre ereszkedik, a szájába vesz. Jól csinálja, szeretem. De hamar megunom, a plédet felterítem az asztalra. Háttal felfekszik, behatolok. Szokás szerint ezzel nincs probléma, kellőképpen nedves és laza. A bokáit fogom, úgy mozgok benne. Majd a vállamra teszem őket, a melleibe markolok, úgy dugom. Felállítom, az asztalra hasra fektetem. Hátulról csinálom, a fenekét meg-megcsapom. Húzom a haját, élvezi. Kicsit megpihenünk. A kocsiban van egy felfújható matrac, amit kiterítünk, felpumpálom, azon fekszünk pléd alatt. Az összes hagyományos pózt végigcsináljuk. Szeretem, ahogy a körmeit a hátamon élesíti. Szeretem a hangját, ahogy nyögdécsel. Nem élvez látványosan, sem hangosan, de érezhető amikor jó neki. Fölé kerekedek, a térdhajlatai a könyökeimben, két kézzel a hajába markolok, alkarral satuba fogom a fejét, a szájára tapasztom a számat. Ütemesen baszom meg, erre a ritmusra mozgatom a nyelvemet a szájában. Nem engedek a szorításból, de amikor már majdnem jó, abbahagyom. Hanyatt fekszem. Ő mellém kucorodik derékmagasságban. Szopni kezd, hagyom. Hűvös van, valami történhetett is, nem vagyok 100%-on. Sokáig tart, de jó nézni, ahogy a Hold fényében a nyála folyik végig a farkamon, érzem a hűvösben, ahogy lejjebb és lejjebb nedves leszek tőle. Nem adja fel, makkomat a szájában tartva húzza a bőrt. Rendes lány. Szeretem. Élvezek. Végigcsinálja. Nem nyeli le, folyik a szája szélén a nyálával keveredve. Mellém bújik, magunkra húzzuk a plédet. Beszélgetünk. Fázom. Nem értem, mert jó idő van. Összeszedjük magunkat, hazaindulunk. Szép esténk volt.
Igen, végül csak kijött valami nyavalya rajtam, közben összevesztünk a közösségi oldalon valami baromságon. Szószünet megint. Úgy tűnt, hogy trilógia lesz, ha esetleg még összejövünk valaha. Nem, nem lehet így vége...
Hozzászólások (0)