Randi 1. Az erdő (megtörtént események alapján)

Kapcsolatunk kezdete óta a közösségi oldalon írunk egymásnak, hosszabb-rövidebb megszakításokkal. Amolyan se veled, se nélküled állapotban vagyunk, mindig valamilyen vélt sérelem éri egyikünket. Most épp jóban vagyunk, tehát ismét írunk egymásnak egy ideje. Nincs ez másképp ma sem. De most végre randit beszélünk meg.
Voltunk már együtt néhányszor, szakítottunk, aztán megint találkozgattunk, de ezen újabb alkalmakkor nem történt semmiféle szexuális tevékenység, csak beszélgettünk. Én se kezdeményeztem, de ő sem volt kimondottan aktív. Aztán valahogy megint összekaptunk, vagy nem is emlékszem pontosan miért szüneteltünk hónapokig. Végül úgy alakult, hogy ismét beszélünk.
Mindjárt 5 óra. Kocsiban ülök, az utca elején járok, ahová a találkozót beszéltük meg. Leparkolok a megadott címen. Előveszem a telefonomat, írok, hogy megérkeztem. Tudja, hogy szeretem a pontosságot, sok összetűzésünk volt régebben a türelmetlenségem miatt. Most pontosan jön, nem várat. Nem otthonról jön. Akkor szokott felidegesíteni, amikor randira hívtam, de nem beszéltünk meg konkrétumot. Az ment mindig nehezen. A sok utolsó pillanatig tartó majd, majd, majd, felőrli az ember idegrendszerét.
Érdeklődve figyelem hosszú, szőke haját, lenge ruháját. Nem szőkének ismertem meg, de határozottan tetszik. Beszáll az autóba, köszönünk egymásnak, pusziszkodunk. Rövid beszélgetés után elindulok. Nem tudom, hogy merre menjünk, mi lesz; nincs terv. Szeretek céltalanul autózni, ilyenkor jó, ha van mellettem valaki, akit kedvelek. De ez most más. Tudom, hogy akarom őt. És érzem a vibrálását, hogy nem fogja beérni egy kiadós beszélgetéssel. A városból kifelé tartunk. Szótlanul utazunk, pedig annyi mindenről lehetne beszélni. Örülök neki, jó, hogy ott ül mellettem. Ezt el is mondom neki nem egyszer. Közben azon jár az agyam, hogy igazából bármit megtehetek vele, elvihetem egy elhagyatott helyre és ott elkapom, leteperem. Nem, nem vagyok erőszakos, nem tennék olyat, ami az akaratába ütközik. De a vágy az vágy. Egy horgásztó mellé érünk. Gondolok egyet, majd lassítok. Lefordulok a tóparti mellékútra. Ő nem szól semmit, nézelődik. Lassan haladunk, beérünk az erdőbe. Már egész mélyen vagyunk, amikor ijesztő hangnemben felcsattan: -Nem állunk már meg valahol?! Még ő maga is meglepődik, én félrehúzódom ott, ahol vagyunk. Egy kiszélesedés az út mellett. Gondolom nem jár erre senki, mi bajunk lehetne... Ha meg igen, akkor ugyan mi van? Elfér mellettünk. A többi meg nem érdekel.
Szenvedéllyel esünk egymásnak. Vadul csókolózunk, én tapogatózni kezdek. Rég fogtam a melleit, most jólesik újból kézben tartani őket. Megszorongatom, élvezi. Jobb kézzel haját markolom a tarkójánál, úgy tartom a fejénél fogva a számon a száját. Ez izgató. Engem se kell félteni, már áll a farkam a nadrágban, mint a cövek. De nem nyúl hozzám, nem szokott. Tíz perc vad smárolás és simogatózás után halkan megkérdem, hogy nem ülünk-e inkább át a hátsó ülésre. Szó nélkül nyílik a ajtaja, már be is pattant. Ezt se kellett kétszer mondani! Előrehúzom az üléseket, A támlát is előre hajtom, hogy legyen hátul helyünk. Beülök mellé, magamhoz húzom, folytatjuk, amit elkezdtünk. A kezem a lábai közt útnak is indul, elég hamar elér a puncijához. Eldöntöttem: nem fogok sokat vesződni vele, úgy megdugom, hogy csak úgy füstöl majd! És igen, nedves. Átázott a bugyija. Valami azt súgja, hogy tényleg nem kell könyörögni. Bár sose kellett.
Az első alkalommal, ami egy éjszakás kapcsolatnak indult, sokat beszélgettünk az összebújás előtt. Szexpartner-keresőn írtam rá, utolsóként. Amolyan "na még egy levelet elküldök" alapon. Már épp kiléptem volna a szokás szerint sikertelen keresés után, amikor levél érkeztét csipogta a gép. Örültem a válasznak, hogy oké, találkozzunk, de szombat lévén ne aznap, mert késő is van, meg el is ígérkezett máshová. Nem örültem, de nem vagyok egy ócska pali, visszaírtam, hogy rendben, majd máskor. Erre írt, hogy megoldotta, inkább mégis találkozzunk. Nem értettem, de lehet, hogy ez volt a kis tesztje, hogy valami ilyen esetekben szokásos, fenyegetőzős kreténfajzattal hozta-e össze a sors, nem tudom. Átküldtem a telefonszámomat, mondván, hogy neki nincs lehetősége több levelet írni. Felhívott. Nem beszéltünk sokat. Mondott egy címet, én indultam is. Nem volt kimondottan "jó csaj", de tetszett, ahogy jött az utcán. Volt benne valami vonzó. Elhoztam magamhoz. Szóval, annak ellenére, hogy az úton jót beszélgettünk, leginkább az akváriumot bambulta. Odaültem mellé a nagy méretű puffra, átkaroltam. Egy idő után kényelmetlen volt a puff és a kanapé közötti ingázás, a zenehallgatás is folyamatban volt, mondtam, hogy inkább a hálóba menjünk be a nagy ágyra. Átmentünk. Feküdtünk egymás mellett, átöleltem. Majd gondoltam egyet és megcsókoltam. Szenvedélyesen csókolt vissza, lassan simogatni kezdtem az arcát, majd a nyakán lefelé a melléhez értem. Meg-megfogtam formás, nem nagy, viszont feszes melleit. De ruhán, melltartón keresztül nem érezni a méretét, az állagát. Farmerban volt, a felsőjét kihúztam a nadrág alól, a derekánál végigsimítva, a hasán át a melléhez értem. Félrehúztam a melltartót, a mellbimbója ágaskodott, ezt az ujjaim között éreztem. így simogattam. Aztán elindultam le, a lábaihoz. Kigomboltam a nadrágját, lehúztam a cipzárt, de olyan szűk volt, hogy nem fértem hozzá. Erre ő fogta magát, felült, levette a felsőjét, a melltartóját, hanyatt dobta magát és egy mozdulattal letolta a nadrágját, majd felemelt lábairól bugyistól mindenestől lehúzta. Csak lestem, ez igen! Mondta, hogy most mit szórakozzon, jobb így. Én is levetkőztem. Összebújtunk, már nedves volt. Borotvált punciját simogattam, majd az ajkak közé toltam az egyik ujjamat. Ezt követte a többi, majd belé nyúltam. Ujjaztam, közben a csiklóját simogattam. Izgatott voltam, gumit húztam a farkamra, erre hirtelen ő kutyapózba helyezkedett. Megint csak lestem. A fejét belefúrta az ágyba, homorított, enyhe terpeszben várt. Mögé térdeltem, megmarkoltam a széles csípőjét a dereka alatt, behatoltam, magamra húztam és ütemesen dugni kezdtem. Hajnalig vadul szeretkeztünk változatos pózokban. Végül egyikünk se jutott el a csúcsra, de mégis jó volt kitikkadva feküdni egymás mellett. Aztán hazavittem. Délelőtt amikor felébredtem, az ágyban éreztem a parfümjét. Ahogy az ágyneműt rendezgettem, megtaláltam a nálam felejtett melltartóját. Ráírtam, hogy mit találtam és hogy vajon találkozunk-e még. A válasza határozott igen volt, a melltartó-kérdést elbagatellizálta. Másnap este megint találkoztunk. Nem szexeltünk. Megbeszéltünk egy harmadikat, amikor nálam aludt. Utána összevesztünk. Ugyanis egymásba szerettünk és ezzel ő otthon lebukott, mint később kiderült. Ez kicsit megviselte. Majd később én is... de ez másik történet.
Már fekszünk a hátsó ülésen, egymást szorongatva. Mindig is szerettem a melleivel játszani. Most is fogdosom, a bimbóját csavargatom. Másik kezem ujjaival a lába között matatok, nem kicsit nedves a puncija. Mondom neki, hogy nem érdekel, én munkaruhát veszek és csináljuk, mert megőrülök. Ülök, gumit húzok. Kész. Már jön is szemből, feltérdel az ülésre. Ő sem tud már várni. Megtámaszkodik a két szélső fejtámlán, én fogom a farkamat, beillesztem, ő egy határozott mozdulattal beleereszkedik. Felnyög, ütemesen mozogni kezd. Meglepően aktív, nem szokott ő ilyen lenni. De a vágy az vágy. Az arcomba tolja a mellkasát, szétálló, kemény mellei a kemény bimbókkal majd' kiszúrják a szemeimet, levegőt alig kapok. Szótlanul, vadul, élvezésig mozog, ebből most nem enged. Melegünk van, kinyitja az ajtót. Kiszáll. Mondom neki, vegye fel a cipellőjét, mert sár van kint. Nem, nem kell neki. Hát jó, nem győzködöm. De én is kiszállok. Hevenyészve felveszem a cipőmet, letaposott sarokkal. Megsimogatom, megcsókolom, ez elvadul. A farkam áll. Még rajta a gumi. Kézbe veszi, én a mellei és a feneke között ingázom kézzel. Tetszik neki. Megszabadulok a gumitól, mert mégis csak jobb nélküle. Hátat fordít, a kocsinak támaszkodik. Hozzásimulok. Fogom a melleit, markolom a pociját, derekát, vénuszdombját. Ezt ő igencsak élvezi. Majd egyszer csak a fenekére ütök: -Rossz kislány! Mosolygok, ő megfordul, a szemembe néz: -De nekem ez jó! -Óóóóóó, tényleg? Nem is tudtam... sose beszéltünk ilyesmiről, nem is csináltuk. Zavarában megszólal: -Most kiszolgálom magam. Ott helyben térdre ereszkedik a sárban, megszólalni nincs időm, a farkam a szájában, ő vadul szopja. Nem mondom, tetszik a látvány. A helyzet. Ott szopik a sárban térdelve, miután közölte, hogy neki jó, ha elverem a fenekét. Zajt hallunk, autó jön. Beülünk hátra, összebújunk. Erdészek, zöld Nivával. Nézik az autót, szerencsére mire ideértek, bepárásodott minden ablak, kifelé is ködös a kép, biztosan nem látnak be. Elmennek. Egymásnak esünk. Hanyatt fekszik az ülésen, egyik lábát a fejtámlákon támasztja, másikat a bokájánál fogva feszítem. Dugom, a melleit markolom, paskolom. Majd oldalt fekszünk, hátulról dugom meg. Felülök, váltunk. Ő letérdel a padlóra, a lábaim közé. Kérdés hangzik el. -Hova szeretnél élvezni? -Őőőőőő... zavaromban visszakérdezek, hogy hová szeretné. Mutatóujját lassan végighúzza vastag ajkain, közben sejtelmesen mosolyog. -A szádba? -...igen. Hmmm... elkezdem verni a farkamat, átveszi. Kicsit a szájába is veszi, játszik vele. Izgató. A melleit fogdosom, miközben nézem a félhomályban cuppogó száját, szemeit, arcát. Érzem, hogy mindjárt elmegyek, ezt nem fogom sokáig bírni. Ő csak folytatja, jár a keze, én már mocorgok. Érzi, tudja, hogy mindjárt jó lesz. Nem gyorsít, nem szorít, csak ütemesen szopik és veri. Lazítok, lesz ami lesz. Ha a szájába megy, akkor oda. Ő akarta. Hátrébb húzza a fejét, kézzel folytatja, de a makkot a nyelvén tartja, időnként az ajkaiba zárja. Egy ilyen periódusban elengedem magam, telelövöm a száját. Folyik ki belőle kétoldalt, de folytatja. Mikor már nem bírom tovább, finoman elhúzom magam, őt is távol tartom. Fogja a szerszámomat, mosolyog. Ujjal végigsimítom a száját. Adok neki törlőkendőt, tisztálkodik. Összebújunk, beszélgetünk. Hűvös van. Menni is kéne. Felöltözünk, előre ülünk. Hazaviszem. Útközben nem beszélünk, jó ez így most. Elköszönünk, megcsókolom. Nem tart sokáig, elsiet. Lesznek kérdéseim bizonyos szexuális szokásokat illetően. Hamarosan úgyis írunk egymásnak...