"Szóval nem sikerült!"

Kihalt és sötét a folyosó. Néha már alig félek végigmenni rajta. Igazából nincs mit vesztenem, akármi vár is a végén.
Érzékkoktélok, cérnaidegek, valótlan képek. Lámpa fel, lámpa le. Folyton gyújtok, és mindig oltok.
Még egy korty levegő, még egy dobbanás. Vigyázok. Rád vigyázok.
Ijesztő lehet idegen helyen, idegen arcokra ébredni. Aztán a valóság. Még itt vagy. Még itt vagyok.
Vinném én tovább, viszem is helyetted; csak neked ez már nem elég.
Mikor bevettem a gyógyszereket, én is egy olyan embert akartam megölni, akit szívből gyűlöltem. ...
Igaz, ez nem sokat változott. Csak most már kicsit félek.
Tudod, van az a dolog, hogy a megoldatlan feladatok visszajönnek újra. Meg kell oldani őket, tovább kell lépni. Máskülönben leragadsz. Olyan posvány ez, ami csak akkor enged, ha megismered. És lent van a vége őrült mélyen. Sose értem még le az aljára. Még nem. Még nincs aki lejönne értem, ha ottragadnék.