Hagyjuk már azt a kurva bikaviadalt!

Talán velem van a baj, hogy mindenhová Ds dinamikákat látok. Hogy meg akarom magyarázni hogy mit, miért, hogyan csináltam, és mivel illeszthető bele a világnézetembe. Márpedig én nem leszek szubmisszív egy férfival szemben. Nem, el sem játszom! Biztos, hogy ez ilyen egyszerű?

- Melyik tánccal szeretnétek foglalkozni?

- A pasoval.

- Az elég jól áll, ne piszkáljuk.

Mindig ezt mondja. Valamiért jól megy, máshol van a hangsúly benne, ez tény. De annyira még nem értem, ez meg ez itt lehetne jobb. Nem tudatos. Egy-két helyen elkapom, érzem, de nem az igazi, nem teljes nekem.

Ki is használtam ma az alkalmat, mikor vendég tanár tartotta az órát.

"És mégis mitől megy jól?" Mert merev? De igazából nem úgy merev. Nincs annyi csípő munka? De amúgy van, csak máshogy... Aztán rá világított, mi nem kerek, pedig én sem gondoltam volna.

"Akkor miről szól?" "Ki vagy te benne?" Mi az én pasom? Eddig úgy képzeletem, hogy állatjogi aktivista vagyok a csarnok kapui előtt. Ha ilyen opció nincs, akkor leszek a bika. "Bika, ez hülyeség. Oké, oké, néhány pózban." Hát jó, de kápa biztos nem, nem az én szerepem. Simulékony követő. Már a páros dinamikában sem tudom ezt ilyen szélsőségesen képviselni, felfordul tőle a gyomrom. Ha a háttér sztori meg egy kegyetlen gyilkosságban való tettestárs szerep, egyre rosszabb.

Szeretem ezt a táncot, jó érzés. De nem az enyém a sztori.

"Még csak az sem. Tudom, hogy a kezdetektől ezt tanuljátok, de zoomoljunk már ki egy kicsit. Szerintetek egy kendő így áll? Mint egy matador? És egy másik kendőt tart a kezében folyamatosan? Itt meg itt persze, akkor az a shape olyan. De én nem a kápát mondanám."

És a spanyol nő? Arra egyébként vágyom. Kecses, légies és mégis erős. Az egész lénye különleges. És az ő karaktere független, mikor felbukkan egy koreográfiában. "Jellegzetes, szükséges, de egészen ritka. De a két táncos nekem ennél jobban hasonlít egymásra."

Akkor most én tulajdonképpen lehetek matador is? Sőt, az az alap felállás? Nem feltétlenül Ádám és Éva, hanem inkább Ádám és Lilith? Egyenlő ellenfelek? Néha egy kis ez egy kis az... gyakorolatilag mindkettőnk karakterében ezer féle színezet? Mint ahogyan élünk is?

Nem akarok belemenni, a vezető és követő szerepekbe, az is rengeteget alakult az évtizedek során, és disszertációkat lehetne írni belőle. Biztos sokat változtatott a társas táncon, hogy gyakorlatilag műfajon belül a szóló tánc már népszerűbb. Konzervatív helyeken meg még a létezését is tagadják. Amikor én szólóztam, egy leszbikus pár (mármint együtt táncolnak) szólt be, hogy ez mégiscsak másról szól... Igen?🤣 De jó, hogy mondod. Nem önnállóan kéne gyakorolnom és előadnom az amúgy eredetileg heteroszexuális dinamikát? A való életben sincsenek teljes életet élő egyedülálló nők és férfiak... Azért jó, hogy ezen már túl vagyunk.

Visszatérve a pasora... megnyugtatott. Hogy ez lehet ennyire sokszínű. Összeállíthatom én, mit akarok tükrözni. Ha nem kell mindig kápának lennem, akkor talán néha még azt is elviselem, ha az vagyok. Mert tudok lenni, csak nem mindenkinek.

"Gyerekek, gondolkozzatok már, ti mit láttok a parketten?" Amúgy igen. Amit látok, azt imádom, de amit mondanak róla nem mindig tetszik.

És most újra kell gondolnom az egészet. Egy teljesen új és meglehetősen domináns szerep lépett be ebbe az 1 perc 20 másodpercbe. Vért fogok izzadni, mire kidolgozom.😍

"Ez a viadal egy szimbólum, az életben való folyamatos ellenállásra. Mintha minden oldalról fognának, és te minden ellen mész a célig." Ahha, szóval ezért áll hozzám ez a legközelebb még zsigerileg is.

Egy beszélgetés teljesen másik polcra helyezte azt a dolgot, ami az életem egy jó nagy részét kiteszi. Persze a gyakorlatban ez egy óra után még nem mutatkozott meg, visszanyultunk a megszokott sémákhoz. De valami már dolgozik odabent.