Szeánszon, filmen kurva jó a változatosság a szubok között, ha férfiatlan, könnyebben jön, hogy szadizni vagy alázni akarom.
Ha férfias, nagyobb a dicsőség, hogy eltaposhatom.
De ha nem BDSM.... akkor ne legyen anyuci kisfia.
Imádom, ha férfias srácok csapják nekem a szelet, akkor is, ha nem jutnak előrébb, nagyobb elismerés, mint a puncival rendelkező fiúktól.
És könnyen kapom magam rajta, ha a barátaim, munkatársaim, tettestársaim kisfiúként viselkednek, felbaszom magam... Ha sokat vagyok vele, nehéz nem hozzávágni, hogy növesszen már tököt. Fújtatok és forgatom a szemem, de nem akarom megsérteni. A reakcióim viszont mindent elárulnak neki.
Hozzá tartozik, hogy a féktelen csábítást nem tartom feltétlen férfias vagy nőies viselkedésnek. Szerintem egyaránt a legnőiesebb és legférfiasabb erény az egyenes gerinc. Ez már kicsit más téma, de mostanában a sunnyogással telítődtem meg, és lett belőle elegem. Tartóoszlop nélkül nincs mire építeni a nőiességet vagy férfiasságot.
Nem mondom, hogy én élén járok ennek a mozgalomnak, de nekem van mire építenem.
Hozzászólások (0)