Kimondott és meg nem hallott szavak

"Minden rágcsálót levadászok Nyuszika, ha össze-vissza szalad meg ugrál."

De miért mondod ezt nekem Róka? Akkor engem hogyhogy nem vadászol le? Miért hagysz szaladgálni meg ugrálni? Én ilyen különleges vagyok? Ennyire szeretsz?

Néha már megharapsz, mikor szaladok, de többet mosolyogsz még rám.

"És akkor őt így vadásztam le... Azt meg úgy. Ez meg megint ugrál..."

Én is ugrálok, akkor talán nem kéne... De máskor megdicsértél, mikor ezt csináltam. Rám biztos másként nézel, mint a többire.

Biztos fontos vagyok, ha egy ilyen ragadozó csak babázik velem. Több vagyok az összes nyuszinál, mert más nem ad Neki ilyet. Szép vagyok, ügyes, egyedi, és jó Neki.

Mégis egyre többször harapsz, sokszor vérzem is. Nem értem.

"Te is néha úgy nézel, mint egy kis préda, akinek el fogják harapni a nyakát."

Nekem biztos nem, mert Te nem hagyod, megvédesz. Produkálom is magam, hogy lásd, milyen biztonságban érzem magam itt.

"Azt szeretem, ha nyugalom van körülöttem, de látom, hogy veled ez lehetetlen."

Mosolyogsz, tehát biztos rendben van ez így, maradhatok ilyen, és elfogadsz ragadozóm. Nem is tudod, mit jelent ez nekem.

Au, nagyon felhasad most a bőröm. Pedig csak olyan aranyos akartam lenni, mint mikor azt mondtad, mindenki mást megölsz, csak engem nem... Vagy ezt már csak én tettem hozzá?

Nem is ölelsz már. Akkor majd jól megrugdoslak, hátha akkor megölelsz, hogy ne legyek dühös. De te megint csak megmarsz.

Már nagyon vérzem, de nem baj, amíg bennem hagyod a fogad, nem vérezhetek el...

Vagy ha megint megszorítasz vagy a szádba veszel, legalább a hús rajtamarad a csonjaimon, és nem foszlik le.