Újpalota ízei vannak a számban,
Pedig ott már régen jártam.
Keresek egy autót az úton, fehér,
Amit ahogy én őt, ő rég lecserélt.
Keresem a lányt, aki azt kutatta,
Míg ugyanezt a dalt hallgatta,
Talán nem veszett el teljesen.
De az a fáj semmi volt, semmi sem.
Mert egyszer szerelmes lettem?
És a gonosz nő csapdájába ejtettem
A szívemet... Az még nem volt éles,
Tele titán tüskékkel, mint a tied.
Ami, hogy szerethetem, beetet,
Nem csak távolról epekedem,
Csókolom, szopom, bele bújok
A kézbe, s ha feszül elhúzódok.
Virág voltam porzó szelekben,
És magam mezőnek képzeltem.
Gyermek álmodik anyja keblein,
Vagy egy tömött párna sarkain.
Kitapintottam a lakatot szíveden,
Bezártad az ajtót is, olyan hirtelen.
Betörtem minden ablakot, féktelenül,
Őrülten nézek? Csak dacosan, értetlenül!
Megszakadt, de tudom, még beszélsz,
Eltűnt a bleotooth de még hallom a zenét.
Egyszerre nedvesedik be tőled a pinám
És a szemem, pedig a tiédet innám.
Ölelj! Üssél! És te menekülnél mégis,
De már nincs hova és nézek én is,
Előlem ugyan kihez? Hisz kitártam
A karom, a lábam és amit valaha láttam,
Ami belőle voltam, és belőled leszek,
Traumákból egyre kevesebb, teljesebb.
Hozzászólások (0)