A céges party

Az éves céges party ugyanúgy zajlott nagyjából, mint a többi. Összegyűltünk a konferenciateremben, elhangzott az évértékelő beszéd, kiosztották a jutalmakat, aztán a büféből lehetett fogyasztani. Természetesen ott volt Ő is. Magdi a főnöknőm. Ki nem állt engem. Folyton lesajnált, megvetett, nyíltan lehordott mindig a kollégáim előtt. Nem tudom miért, semmi oka nem volt rá. Ugyanúgy hoztam a tervszámokat, mint a többiek. Ha kérdeztem tőle valamit faképnél hagyott, ha a foghegyről hozzám vágott kérdéseire kellett válaszolnom, elnézett mellettem. Soha nem mertem ellenszegülni neki, s ő uralta a lelkem. Féltem tőle. Pedig gyönyörű nő. Magas volt, hosszú fekete haja karcsú derekára omlott. Csodás lábai voltak és a munkahelyen mindig egy piros bőrpántos magassarkú papucsot viselt, s én mindig lopva vetettem egy-egy pillantást a szintén pirosra lakkozott lábkörmeire.
Ezen a céges partyn sem kímélt, tett néhány gúnyos megjegyzést, aztán félrevonult a barátnőivel és beszélgetni kezdtek. De láttam azért, hogy néha harsányan felkacagnak és mindannyian rám néznek olyankor. Nem vitás, én voltam a téma, a lúzer, ez nyilvánvaló. Így hát inkább magamban voltam, ittam pár ittam pár italt. Már későre járt, de a többiek hangulata kiváló volt. Úgy döntöttem, inkább felmegyek az irodába, kicsit leheveredek a díványra. Így is tettem. Az ajtót becsuktam magam mögött, hogy ne szűrődjön be a folyosóról a fény és a hangos zene se hallatszódjon fel annyira. Először leültem. Magdi asztala a dívánnyal szemben volt. És akkor vettem észre, hogy ott van az asztal alatt az a csinos kis papucs. Pár percig csak bámultam, majd négykézlábra ereszkedve bekúsztam az asztal alá. A kezembe vettem. Először csak simogattam, majd az orromhoz emelve megszagoltam, sőt szagolgattam. Éreztem a fenséges mezítelen lábfeje illatát. Finoman az ajkamhoz érintettem a piros pántot. Először az egyiket, majd a másikat is megpusziltam. A következő ajakérintések már inkább csókok voltak és félve kitoltam a nyelvem is, hogy avval is megérintsem. Csak forgattam térden állva a lábbelit, ekkor vettem észre a talpán a foltokat. Eltaposott cigaretta csikkek foltjai. Láttam is nem egyszer, ahogy az udvaron a talpa alá gyűri a csikkeket, édes bokája mozdulatát, ahogy rátipor a csikkre. Megnyaltam. Kesernyés hamu és por ízét éreztem. Hirtelen erekcióm lett. Nyaltam újra és lenyeltem a koszt. Hirtelen gondoltam egyet. Letoltam a nadrágom és a papucsát nyalva, tisztítva maszturbálni kezdtem. Gyorsan akartam végezni, bele akartam élvezni, aztán majd valami papír zsebkendővel letörölgetni. Csak vertem a farkam, egyik lábbelit nyelvemmel tisztítottam, a másikhoz meg oda-oda érintettem a hímtagom. Teljesen belemerültem.Nem hallottam a lépteket, azt sem, hogy nyílik az irodaajtó, csak azt vettem észre, hogy az iroda fényárban úszik és cipőkopogás hallatszik. Végem...kész...Ő jött fel. Láttam a lábait, ahogy közeledik, a fekete harisnyákat, a fekete lakkozott magassarkú cipőjét. Mikor meglátott, először megijedt, de pár másodperc alatt úrrá lett ijedségén.
- Te mi a faszt csinálsz a papucsommal?
Mit felelhettem volna? Csak rettegve bámultam rá.
- Te ilyen perverz köcsög vagy? - ezt már nevetve kérdezte.
- Te ekkora lúzer vagy baszd meg? Holnap akartalak kirúgni te senkiházi, de hát egy ilyen kis csicska mindig jól jöhet! Tedd már le azt a papucsot te!
A padlóra köpött.
- Ezt nyald fel a lábaim elől!
Engedelmeskedtem. Újabb és újabb nyálat csorgatott elém, s én nyaltam a padlót. Arcomat beletaposta a parkettába. Tetszett neki a játék. Minden mindegy alapon én sem igyekeztem menekülni a helyzetből. Ismét felcsattant a hangja:
- Hát a táncos cipőm? Avval mi lesz, te féreg?
Szopni kezdtem a cipőorrát, aztán előtte kúszva-tekeregve csókokkal borítottam el a lábfejét. Éreztem ahogy a másik lábával rugdosni kezd, majd a kézfejem tapossa. Kitalált valamit, ismét megszólított.
- Tudod mit? Most egy játékot játszunk. Én felhívok valakit, kihangosítalak és úgy fogsz a kérdéseimre válaszolni! Megértetted?
- Igen Magdi!
Telefonálni kezdett valóban.
- Szia Zsuzsi! Nagyon szeretném, ha hallanátok valamit, kérlek hívd oda Krisztit is.
Teljesen le voltam alázva. Nem vitás, rabszolgasorsom lett...
- Itt vagyunk, szia Magdi!
- Helló drágáim, na várjatok kihangosítom a készüléket.Na megvan. Képzeljétek, valaki itt térdepel előttem és mondani szeretne nektek valamit.
Halk kuncogás.
- Ki vagy?
- Sziasztok, Zsolti vagyok.
Kacagás.
- Lányok, Zsolti most elmondja nektek, hogy hogyan találtam rá itt az irodában és mit csinált azóta. Gyerünk kisfiam!
- Sziasztok mégegyszer. Amikor Magdi bejött én éppen térdelve, maszturbálva nyaltam a papucsát. Magdi rajtakapott engem, leköpdösött a földre, amit a nyelvemmel kellett feltakarítanom, aztán a cipőjét csókoltatta velem.
Néhány másodperc csönd, aztán kirobbant a röhögés. Magdi vette át a szót:
- Zsolti még nem végzett a mondandójával. Rendkívül alázatosan szeretne hozzánk könyörögni. Na, gyerünk édesem, azt hiszem meglesz ezután az új elfoglaltságod.
Végiggondoltam mit is vár tőlem Magdi. Azt hiszem rájöttem és remegő hangon hozzáfogtam a mondandómhoz.
- Fenséges Királynőim! Alázatosan térden állva könyörgök, hogy Úrnőim koszos, talpnyaló csicskája lehessek. Amikor csak csettintenek, készen állok ezentúl arra, hogy arcra borulva, a lábaitok előtt a földön csúszva szolgáljalak titeket.
Hatalmas nevetés a túloldalon, Magdi is nevetett.
- Úgy van kis geci! Ezentúl így lesz.
Arcon köpött és pofon vágott a papucsával.
- És ha jó leszel, neked adom a kis piros papucskámat...