Júliusban eltöltöttünk egy csodás hosszú hétvégét egymás karjaiban. Elvittél randizni, voltunk partiban és rengeteget játszottunk. A végén azt mondtad, ez majdnem olyan volt, mint egy nászút.
Az augusztus nehéz volt. Kevés időnk és lehetőségünk volt egymásra. Arról nem is beszélve, hogy elkezdtek kihullani a múltam csontvázai a szekrényből. A kötődési stílusommal és a szorongásommal bántottalak téged. De te türelemmel viseltél engem és nem adtad fel a kapcsolatot az első nehézségeknél, nem úgy, mint előtted már nagyon sokan. Előtte azt mondtad, hogy nem érted, korábban miért fecsérelted az idődet olyan nőkre, akik nem olyan normálisak, mint én. De ezt az állításodat sürgősen újra kellett gondolnod. Nem vagyok normális. Azért persze volt jó is, a játszótársi viszonyunkat felfejlesztettük D/s kapcsolattá.
Szeptemberben voltam az első nagy partimon a Freedom Fetishen a vőlegényemmel. Szerencsére ő is meg tudta találni a saját érdeklődését. Nem érdeklődik a BDSM iránt, inkább vanilla, de a nudizmus, az exhibicionizmus és a swinger világ nagyon behúzta. Te is ott voltál, természetesen. Még két játékra is volt lehetőségünk, de nem ez emelkedik ki abból az estéből. Kikísértelek dohányozni és amikor jöttünk vissza, te a karomnál fogva odanyomtál a falhoz, megharapdáltad a nyakam és benyúltál a lábaim közé. Többször elélveztem, ott, a folyosó közepén. Majd kézen fogtál, odavezettél a masszázságyra, a vállamnál fogva rádobtál (nem igazán értem nálad ezt a fetisht az ágyakra dobálással kapcsolatban, de nagyon tetszik. Csinálhatnád többször is) és ott is volt egy kis masszírozás meg élveztetés. Ebben a hónapban jöttünk rá, hogy a legjobb helyem az orális szex adásra az asztal alatt van. Azt mondtad, mindig is nagy vágyad volt, hogy videójátékozás közben szopjanak le. Hát, a játékban aznap nagyon szar voltál, de beleélveztél a számba. Akkor először.
Októberben megint volt lehetőségünk egyhuzamban hosszabb időt együtt tölteni. Olyan vallomásokat suttogtál a fülembe, amit azóta is a szívemben őrzök és a nehéz pillanatokban ezekkel nyugtatom magam.
Novemberben visszaigazolást kaptam arról, hogy a felhasználónevem tényleg jogos. Megnyertem a MOF Market of desires partiját. És bár az esemény leírása szerint így megkaptam a vágyak mestere címet, nekem az általad adott titulus jobban tetszik. Ribanckirálynő. Illik rám… Ez volt az a hónap, amikor abban a megtiszteltetésben részesítettél, hogy felfedted előttem a múltad olyan sötét részeit, amiket soha nem osztottál meg senkivel.
Decemberben elértem a lelki mélypontom. Eljutottam arra a pontra, ahonnan nem akartam lejjebb menni. Mióta együtt vagyok veled, a gyerekkori traumáim és az ezekből eredendő szorongásom és kötődés iránti vágyam olyan erősen tört a felszínre, mint kiskamasz korom óta soha. Nem volt mit tenni, le kellett ülnöm és foglalkoznom kellett saját magammal. Te ebben végig támogattál lelkileg és nem hagytál cserben. Ebben a hónapban voltunk először a MOFon kívül bulizni kettesben, ami fantasztikus volt. Nagyon remélem, hogy lesz még ilyenre lehetőségünk.
Ha valaki megkérdezné, hogy mit adtál nekem, röviden azt tudnám válaszolni, hogy egy új életet. De ha a mélyebb rétegekre lenne kíváncsi az illető, elmesélném neki, hogy először visszaadtad az önbizalmam, amit elvesztettem a szexi csávó miatt. Aztán éreztetted velem, hogy én olyan szexi és kívánatos vagyok és olyan erős hatással vagyok rád, hogy már az első találkozásainkkor többször megszegted a saját szabályaidat és átlépted a saját határaidat, mert nem bírtál magaddal. Bevezettél a BDSM világába, hogy kiteljesedhessek a szubmissziómban. Miattad volt életem első orgazmusa, és azóta számtalan másik. Egy este, még a kapcsolatunk elején összeszámoltam. Huszonhatszor élveztem el csak akkor. Elmondásod szerint soha nem volt olyan partnered, aki akkorákat spriccelne, mint én. Segítettél, hogy felfedezzem és megértsem a mazochizmusom. Általad megtanultam szopni. Majdnem minden alkalommal olyan témákról beszélgetünk hajnalig, amikről eddig soha senkivel nem tudtam. Politika, vallás, rasszizmus, pszichológia… Rávettél arra, hogy foglalkozzak a lelki egészségemmel és elindítottál egy gyógyulási folyamaton. Megadtad nekem azt, hogy 5-6 óra alvás után boldogan keljek fel, mert tudom, hogy durván meg leszek baszva néhány percen belül. Olyan vad orgazmusokat kaptam tőled, amiknek már csak az emlékébe is a mai napig beleremegek. Annyi nevetést és örömöt és gyönyört adtál nekem, ami eddig rajtad kívül csak egy embernek sikerült az életemben. A személyedben kaptam egy számomra tökéletes domot, egy fantasztikus szeretőt, de egy még annál is fantasztikusabb barátot. Hogy a te szavaidat idézzem, szeretlek, kellesz nekem, szükségem van rád. Érted a lelkemet is eladnám az ördögnek. Oh várj, már megtettem… A szívemmel és az elmémmel együtt. És boldogan, habozás nélkül megtenném és meg is fogom tenni újra és újra. Nem értem ezeket a vallásos embereket… Minek kéne nekem a mennyország, ha a pokol és főleg annak a királya ilyen kibaszottul fantasztikusan jó?
Hozzászólások (0)