204-es cella

204-es cella

Tegnap este időben jöttél haza, végre, nem volt se túlóra, sem pedig extra értekezlet az irodában. Végre nyugiban tudtunk együtt megvacsorázni. Pár napja persze elromlott a mosogatógépünk és be van osztva, hogy mikor ki mosogat. Tegnap úgy döntöttem, hogy  én most nem mosogatok el, pedig én voltam a soros, tudom. Meg is jegyezted. Drágám nem felejtettél el esetleg valamit, amikor ránéztél a hegynyi mosatlan edényre. Mondtam, nem semmit, mire gondolsz kedves?

Csak huncutul rámmosolyogtál és csak annyit mondtál, hogy ezért büntetés jár, azt ügye tudod? Mondtam, igen tudom és már alig várom, hogy mi lesz az. Hmmmmm…

Holnap este megtudod, ez az én dolgom, hogy addig kitaláljam.

Vacsora után leültél a gép elé megválaszolni egy-két sürgős üzenetet, nagy munkamániás vagy. Azt hiszed nélküled nem megy a cég, valószínűleg így is történne egy multinál, he te nem lennél. Ezen már nem húzom fel magam, csináld, ha te így látod jónak, bár mindenki pótolható, te is drágám, gondoltam.

De te azon az estén nem az email-jeidre válaszoltál, hanem kerestél valami nagyon izgit holnap estére. Tudod, hogy imádom a meglepetéseket, a spontán dolgokat. Na most ez kurvára az lesz.

Keresgettél, érlelődtek az ötletek a fejedben, erre véletlenül felmentél egy weboldalra, ahol egy régi atépített börtönt hirdettek, mint új szálloda. Gondoltad, na pontosan ezt kerested. Úr isten, lefoglalom és börtönösdit fogunk játszani, meg fogom büntetni, mert ma este nem mosogatott el!

A 204-es szobát kérted, megkaptad és lefoglaltad másnap este 20h00-tól egy éjszakára velem. Én éppen nyugiban a kedvenc sorozatromat néztem, amikor hirtelen odaléptél mellém és belecsókoltál a nyakamba és csak annyit mondtál, holnap randim van. Kérdeztem kivel? Veled drágám, mondtad. Ok, ott leszek.

Másnap kicsit furcsán viselkedtél, tűkön ültél, képzelődtél, fantáziáltál, de nem akartad előre megtervezni, hogy mi fog történni ott, abban a modern börtöncellában.

Este elindultunk a nagy meglepi randinkra, nagyon izgultam, kiváncsi voltam, hogy most mit találtál ki. Ezt imádtam benned. Egyik partnerem sem volt ilyen, de végre ezt benned megtaláltam. Beálltunk a parkolóba, csak annyit láttam ‘’De gevangenis’’, ‘’A börtön’’.

Hmm, gondoltam ide jöttünk, te jó ég, nem hiszem el! Egy börtönbe visz, ma tényleg meg leszek büntetve, lehet ott is hagy? Talán meg is érdemlem a büntit, el kellett volna tegnap mosogatnom, gondoltam magamban.

Kezdett egyre érdekesebben alakulni az este, ezerrel vert a szívem, a szívünk az izgalomtól, a vágytól, az ismeretlentől, a lehetőségtől…

Egy ‘’igazi’’ őr állt a bejáratnál nagy kulcs-csomóval az oldalán, pont úgy, mint a filmekben. Tessék a 204-es uram, mondja az őr. Igen köszönöm ezt foglaltam le és kettesben elindultunk a szoba, illetve a 204-es cella felé. A torkomban lüktetett a szívem az izgalomtól, de szerintem neked is. Pár méter lépés után megálltunk, mondod szívem állj itt meg egy pillanatra. Erre elővettél egy igazi bilicset, hátrakulcsoltad a kezeimet és szorosan megbilicseltél, a kulcsot pedig elraktad és így mentünk tovább a cellánk felé.

Ott álltunk a 204-es cella előtt, nem durván, de mégis egy erőteljes mozdulattal belöktél majd beléptél utánam és a nagy kulccsal bezártad a nagy vastag vasajtót. Olyan volt, mint egy pancélajtó! Ijesztő, de kurva izgalmas.

Hirtelen megbilicselve beestem a kis szobába, ahol egy nagyobb ágy állt, szemben rácsos ablakkal és egy kis mosdóval meg egy tusolófülkével. Nagyon egyszerű volt minden, semmi dekoráció persze, de patyolatlan tisztaság. Egy hirtelen mozdulattal rálöktél az ágyra, csak úgy ráestem hassal. Pontosan ezt akartad. Csak annyit súgtál a fülembe: minden ok, mehet? Mondtam persze, mehet, imádom.

Nem tudtam, hogy hová megyünk, de sexy fekete harisnya, fekete alsónemű szett, egy bőr miniszoknya, csizma és egy kis rövid csinos szűk fehér felső volt rajtam. Úgy öltöztem, ahogy azt te szereted, neked öltöztem így azon az estén...

És elindult a börtönbüntetés, illetve a mámor, a gyönyör. A tiéd voltam, azt tehettél velem, amit csak akartál, ismerted a határaimat, a fájdomküszöbömet. Persze ezeket nem tullépve élvezkedtél rajtam szorongatva, kikötve, megbilicselve. Még le sem tépted a harisnyámat már érezted, hogy forr a puncim a vágytól, remegett a testem, remegtem érted. Lüktetett mindenünk, az ereink, a szívünk zakatolt, a farkad már kőkeményen várt rám.

Annyira fel voltunk izgulva mind a ketten ettől a szokatlan környezettől, hogy azt szinte el sem hittem, hittük, de ez pontosan így történt.

Egy hirtelen mozdulattal széttépted a fekete harisnyámat és beletoltad a már izzó, lucskos puncimba a farkadat. Felnyögtél, felnyögtünk és toltál amilyen erősen csak tudtál szinte dübörögtél bennem.

Miután kiélvezkedtük ebben a pózban magunkat felállítottál, bekötötted a szememet egy piros nyakkendővel és odavezettél a rácsos ablakhoz. Most valami mást akarsz, de én még nem tudom, hogy mit. Kinyitod a bilincset és kiszabadítod a kezeimet, de ugyanazzal a mozdulattal, erősen megfogod és felemeled mindkét karomat a magasba és az ablak rácsához bilincselsz, a lábaimra láncokat teszel. Bevallom élvezem, kurvára élvezem.

Ott állok előtted szétszakadt harisnyában, megbilincselve, kifeszítve, kiszolgáltatva neked, a testednek, a vágyaidnak, a fantáziádnak…

És akkor elkezdesz finoman, lágyan érinteni. Először megsimogatod a hajamat, az arcomat, utána jön egy lágy nyakcsók majd egy picit vadabb fülharapás. Beleremegek, szinte beleszédülök.

Nagyon jól ismered az erogén zónáimat, pontosan tudod, hogy hol vannak a testemen azok az érzéki erotikus pontok, amelyektől egy pillanat alatt be tudok indulni. Most pontosan ezekkel játszol. Egyszer egy finom érintés utána egy vadabb és közben téped le a ruhámat.

Fogalmam nincs, hogy mennyi idő telt el, csak arra emlékszem, hogy ott álltam meztelenül előtted kikötve, felizgatva, zihálva szinte fuldokolva a mámorban úszva, szenvedélyesen a férfi energiádra, rád vágyva.

Csak annyit mondtam, nem bírom tovább és akkor úgy állva újra belémhatoltál a kő kemény farkaddal és ott már nem volt megállás.

Utána csak arra gondoltam huncutul, hogy ha tegnap este elmosogattam volna, ezt a megérdemelt börtönszex büntetést nem kaptam volna.

Milyen kár lett volna…