Party előtt

Úgy tűnik, jó munkát végeztem, ügyesen neveltelek. Péntek van, és te pontosan tudod, hogy 5-re a barátaink várnak egy unalmas beszélgetős, nevetgélős, semmilyen kis esti mulatságra. Tehát amikor felhívtalak, és azt mondtam, hogy 3-ra legyél otthon, nem kérdeztél semmit, bár a hangodból tudtam, te is tisztában vagy vele, ez az este mégsem lesz annyira unalmas!

Pontosan érkezel. Leveszed a magassarkút, és egyből a tárgyra térsz:
- Akkor mi a ma esti program?
Én csak mosolygok...
- Semmi változás, megyünk, ahogy megbeszéltük.
- Akkor miért találkozunk 2 órával előbb?
- Hogy előkészítselek... tudod, hogy ne unatkozz :-)

Látom az arcodon a feszültséget, és az izgalmat is. Az út egy óra, szóval rengeteg időnk van. Elszaladsz egy gyors zuhanyra, és 10 perccel később ott állsz előttem meztelenül, ahogy Isten vagy a természet teremtett. Illetve pár kiegészítővel, amit én adtam hozzád :-)
- Most mi következik?
- Majd meglátod... túl sokat kérdezel, fogadd el ezt az estét, ahogy kapod!

Megérted, és nyudogtan állsz előttem, miközben előkeresem a kötelet. Finom, vékony anyag, szereted ahogy beléd vág. A melleidhez tartom, és elkezdem körbetekerni őket, finom nyolcas alakban, épp elég szorosan, hogy legyen esélyed kibírni az estét. Vagy húsz hurkot készítek, és néha a vállad felett, a nyakad mögött is elvezetem... az eredmény pedig tökéletes: a cicid átbukik a hurkok között, egészen tömör a tapintása, előre mered, a bimbód pedig merev, mintha jéggel kezelték volna. A piercingek, amit két hónapja kaptál a bimbóidba, ezúttal nem lógnak, hanem szinte előre merednek. Megigazítom őket, és közben a szemedet figyelem... jól látható bennük a kéj és a fájdalom keveréke. Jó este lesz ez...

- Ezt nem fogják észrevenni a többiek?
- Nem hiszem, de a veszély mindig adott. De ez a szép a dologban... sosem tudhatod, lehet, hogy valaki észreveszi. Azért melltartót vegyél... de aztán gyere vissza, mert még nem végeztünk!

Szófogadó vagy... keresel egy kicsit nagyobb melltartót, valahogy magadra erőlteted, és 2 perccel később ismét ott állsz előttem.
- És most? Most mi következik?
A hangodban érzem az izgatottságot. Szóval tetszik ez az öltözet? Ki tudja, legközelebb esetleg munkába is hordhatnád :-) De előbb lássuk a ma estét...
- Térdelj le az ágy elé, és a felsőtesteddel feküdj rá!

Ismét engedelmes vagy, pedig tudod, mi következik. A feneked ott gömbölyödik előttem, felette a derekadon az első tetoválásod, az, amit akkor kaptál tőlem, amikor megismerkedtünk. Még ma is imádom... a színeit, az élénkségét, és azt is, hogy te még ma is szégyelled egy kicsit. Igen, kicsit talán kurvás... valószínűleg anyukádnak nem meséltél róla.
- Ugye sokat gyakoroltál a pluggal, ahogy kértem?

De nem érdekel a válasz... előkerül a fekete eszköz és a vazelin, és egy percen belül már halad is befelé a fenekedbe. Közben figyelem az arcod: izzadsz, talán könnyezel is, de nem jajgatsz: azzal azt mutatnád, hogy nem készültél! Igyekszem kicsit megédesíteni a plug útját: miközben nyomom, ujjaimmal a csiklódat simogatom, és látom rajtad, hogy ez segít... Ha elsőre nem is, de harmadjára a helyére kerül. Hagylak egy kicsit pihegni az ágyon, várom, hogy ellazulj.
- Ugye már nem is érzed, hogy valami furcsa van a melltartódban?

Felnevetsz, úgy igazán felszabadultan, hisz tudod, hogy túl vagy a nehezén. Pontosabban túl vagy az előkészületeken, és lassacskán készen állsz az előadásra! Egy olyan előadásra, aminek sok nézője lesz, de csak egy érti meg majd igazán. Ma este majd lazán állsz a kertben, beszélgetsz a barátainkkal, játszol a gyerekekkel, iszol egy-két italt, és közben csak én tudom, hogy milyen nehéz az arcodon tartani azt a könnyed mosolyt. És hogy csak arra tudsz gondolni, csak az jár a fejedben, hogy ha egyszer vége az egésznek, és végre elszabadulsz a könnyed csevegéstől, mi minden vár rád itthon. Kapsz egy puszit az arcodra.
- Ideje felkelned, lassacskán indulni kéne, és még el sem kezdtél felöltözni! És ezúttal megengedem, hogy bugyit vegyél!

Nehezen felkelsz az ágyról, és öltözni kezdesz. Nem tudom levenni rólad a szemem... Ahogy pár perc alatt elrejted mindazt, ami ma délután meg az elmúlt pár hónapban történt veled, és pár perc alatt igazán kellemesen átlagos, de elegáns lánnyá alakulsz. Szoknya, make-up, pár fülbevaló, végül ismét rajtad a magassarkú, készen állsz az indulásra. Az ajtóban még egy hosszú csók, majd irány a lift. De nem tudom megállni, hogy ne figyelmeztesselek:
- Ugye tudod, hogy az autóban az övedet be kell kapcsolnod? Anélkül veszélyes lenne...
És örömmel látom a finom vörösödést az arcodon, hisz pontosan tudod, ez milyen érzés is lesz!