Vadászat

BEETETÉS
Ismerem már régóta, de vadászni vágyom.
Rá.
Volt egy kalandja, valami ügyetlen sráccal. Jobbat érdemel.

Értékes vad, figyelemmel kell lenni arra, hogy mit szeret, mitől adja meg magát. Élveznie kell a vadságát. Meghagyni a szabadság érzését, amíg lehet. Óvatosan becserkészni.

Menjünk strandra, hiszen már csak a nyár utolsó meleg, napsütéssel teli napjai vannak. Ússzon, lazuljon el. Szereti. Jól érzi magát, tudom.
Egy ebéd, kávé, süti, beszélgetés. Mély dolgokról, megnyílva, a felszínt karcolgatva semmit nem érnék el. Időt hagyni mindenre. Láttatni, éreztetni vele, hogy gyönyörű, hogy csak ő kell.

A kisvadak nem keltik fel a figyelmemet. Csak Ő.

A természet lágy öle. És az övé.
De még nem.
Az erdő, a dombok, a hegyek..., tényleg gyönyörű.

Megcsókolom, olyan vanílián.
- Hogy tudsz szexre gondolni tele hassal? - kérdezi őszintén.
Újra megcsókolom, de a kezem már a nyakán. Érzem, ahogy átadja magát. Még egy kis erő, és már nem is érzi, hogy tele van a hasa.
- Bekaphatom a farkad?

Perceken belül kiderül, hogy mégis tele van még a gyomra, szerencsére nem hányt le. Nem csak szép, kedves is.

A CSALI

- Hoztam neked valamit. Várj itt. - mondom, és közben lefelé megyek a hegyről, beülök a kocsiba, és elindulok.

Nem messze, már látom a srác autóját, akinek üzentem az Ő nevében. Átül hozzám és visszahajtok.
Kiveszem a csomagtartóból a játékszereket, amiket ezúttal nem neki hoztam, bár attól függ, honnan nézzük.

Meglátva a srácot, mosolyog. A bosszú édes pillantása a srácra, majd rám.
- Vetkőzz le meztelenre! - szól a srác felé könnyedén.

Egy magaslesnél vagyunk, és a lessel szemben egy fa áll. Oda kötözi ki, a lábait kötéllel, a csuklóit egymáshoz a fa mögött bilinccsel. Odasétál a csomagtartóhoz, keresgél, majd kivesz belőle egy tape-et és rajzszögeket. A srác még ernyedten lógó farkára teszi, úgy, hogy amint keményedni kezd, beleállnak majd a szúrós részükkel.

- Nem kötöm be a szemedet, végig kell nézned, hogy hogyan kell jól szexelni, mert amit te annak nevezel, ahelyett inkább a pöcsöddel kellene játszadoznod. - teljesen természetes hangon mondja, mintha csak egy gyereket dorgálna szolidan
- Tanulj!

Mosolyogva felmegy a lesre, hosszú szoknyáját elöl felfogja, a többi része lebeg utána a falétrán. Leül kényelmesen, hivogatóan.
Követem, hiszen már tudja, hogy vaddá vált a szememben.
Kívánatos vaddá.

Fent újra megcsókolom, ezúttal megragadom a mellbimbóit is közben, azonnal reagál a teste. Akarja, még erősebben. Rajtam ne múljon, szeretem hallani a hangját, a nézni a testét, ahogy átadja magát nekem, a fájdalomnak, a kéjnek. A másik kezemmel a torkát szorítom, elengedi magát, előre tolja a csípőjét
Letolom az alsógatyám, ameddig muszáj, mert már áll a farkam, nincs kedvem tovább várni, és tudom, hogy nincs is szükség rá.

Elmerülök benne, közben mintha szét akarnám szaggatni a melleit, úgy tépem, harapom. Ő az én ritmusomra egyre hangosabban kéjesen nyögdécsel, ettől még erősebben elkap az ősi ösztön, a vadász elkapta a vadat. Ütemesen egyre mélyebbre tolom a farkam belé, mindkét mellét markolom, és ekkor érzem, mintha rászorítana a farkamra a hüvelyével és elspriccel.
Érzem, ahogy bőséges nedve körülvesz, árad kifelé. Akarom még.
Nem hagyom abba, csak kicsit lassítok a tempón, és amikor újra kezdem az erős lökéseket újra elspriccel.

Csorog lefelé a vízszerű nedv a les fadeszkáira, és látom rajta, hogy ő sem akarja, hogy vége legyen. Újra megmarkolom a nyakát és a mellét, csavarom a mellbimbóját teljes erőből. Imádom a hangjait, néha mint egy halkan nyűszítő állat, aztán hangosabbra vált, és fájdalom és mélyről jövő vágy van benne.

Újra és újra elspriccel, öt percen belül ötször.

- Hat. - mondja mosolyogva - ne hagyd abba...

És nem kell bíztatni. Vadul döföm bele a farkam, nedves, befogadó, körülölelő puncijába.
Még kétszer spriccel el, mielőtt felállítom, és megfordítom, hogy lássam a gyönyörű kerek fenekét is. Hátulról teszem belé a farkam, és mivel imádom pirosra verni a popsiját, meg is teszem.

Érzem, ahogy a fájdalomtól összeszorul a vaginája, és még erősebben ütöm a fenekét. Még erősebben lököm belé a farkam. Ráhajlok a hátára, megragadom alulról a melleit, és mintha sosem akarnám elengedni, szorítom, markolom, sebesre csípem a mellbimbóit is.
Aztán visszatérek a paskoláshoz, szétfeszítem az ánuszát, és átdugom a farkam. A hangja elárulja, hogy ezt is élvezi - tudtam, hiszen ismerem. Mélyről jövő hörgéssel lövellek tele.

- Nyolc. Sosem spricceltem még el nyolcszor. - mondja mosolyogva, miközben elnéz a vendégünkre
- Látod? Így kell kielégíteni egy nőt! Remélem, figyeltél.

És a srác látja, azt is, ahogy a magaslesről még csöpög a spriccelések nedve.

* * *

"Mindig ez a legfontosabb, a zsákmánynál és az eredménynél is fontosabb: megtudni, mit gondol rólunk az áldozat, vagy az, akit áldozatnak kiszemeltünk."
Márai Sándor