Sokszor van az, hogy keresünk Valakit. Egy Dominánst/ Subot/ Riggert/ Mazochistát/ Szadistát/ Széptalpút/ Jómellűt. Valakit aki az adott tulajdonsággal rendelkezik, aki bír azzal a szereppel, akinek ez a funkciója.
Előbb vagy utóbb meg is találjuk, és hírtelen a sok (BDSM) nagybetűből egy marad: a nagy Ő. Mert felruházzuk olyan értékekkel is amik vagy csak mi látunk bele, vagy sokkal haloványabbak, mint szeretnénk. Dehát az ideális Ő az tökéletes, mi annak látjuk.
Aztán eltelik fél év és oszlani kezd a rózsaszin köd, ez törvényszerű. És valahol a fél év-1 év közötti időben történik egy esemény, egy konfliktus ami törést hoz.
Akkor pedig csalódni fogunk, összetörik az ideálkép. Pedig az egész nem a másik hibája, ő olyan amilyen, mi láttuk, mert annak akartuk látni, ideálisnak.
Amikor elegünk van és azt mondjuk: nincs is "igazzy" Domináns/ Sub/ Rigger/ Mazochista/ Szadista/ Széptalpú/ Jómellű akkor tudunk találkozni az Emberrel. Aki nem a szemével is parancsoló , nem fekszik elénk a földre, nincs kötél az övén, nem csattogtat korbácsot, lúdtalpas. Viszont kedves, jó humorú, figyelmes, van közös érdeklődés. Nem ideális, viszont pont jó. És van benne dominancia/ alázat/szeret kötni/ kicsit mazo vagy kicsit szadista. És amikor eloszlik a rózsaszín köd, akkor is ugyanúgy Őt látjuk.
Mert a végén mindig lehámlanak a szerepek és marad az ember. Csalódni és bízni is csak emberben lehet, nem egy funkcióban.
Hozzászólások (1)
Erre én azt válaszoltam, hogy ennek semmi köze a BDSM-hez, ezek emberi tulajdonságok, link emberek mindenhol vannak.
Szóval igen, nem a legnagyobb, legtökéletesebb dom, akit szeretnénk megtalálni, hanem akivel a legjobban illeszkednek a vágyaink és lehetőségeink. Persze erre mondhatjuk, hogy ő a legtökéletesebb.