A nyúlon túl?
BDSM Blogok »
Blog - Scarlet »
A nyúlon túl?
Bejegyzések idő szerint
2023. 12. (1)
2023. 09. (1)
2023. 07. (3)
2023. 06. (2)
2023. 03. (1)
2023. 02. (2)
2023. 09. (1)
2023. 07. (3)
2023. 06. (2)
2023. 03. (1)
2023. 02. (2)
Néha elhangzik a "túlreagálod" szófordulat. Min túl, mihez képest túl? Nem az a lényeg, hogy a szemlélődő félnek mennyire fáj, vagy mit gondol, neki az adott szituáció mennyire fájna. Hanem, hogy a szenvedő félnek mennyire rossz. Mert az érzések mindig validak. Mindig.
Amikor egy gyereknek van 100 kisautója és abból 25 piros, de elveszít egyet és bőg miatta, akkor az ő vesztesége valid. Neki az az egy fáj, hiába van 24 másik piros még. Érzések és racionalitás két külön dolog.
Mindenkinek van "gond-tartálya", tekintsünk rá úgy, mint egy polcra sok rekesszel. Legyen most 10 az elférő rekeszek száma a szemléltetés miatt.
Hülye a főnököm= 1 rekesz. Összevesztem a szerelmemmel= 3 rekesz. Meghalt a nagymamám= 5 rekesz. Pénzügyi probléma= 1 rekesz. A barátnőm szerelmi problémája= 1 rekesz. A gyerek iskolai tanulmányai= 2 rekesz.
Normál esetben nem veszek össze a szerelemmel és nem hal meg a nagymamám, szóval az összes többi dolog "elfér", tudom kezelni. De amint bejön valami nagyobb probléma, máris " teli a puttony". És ha arra még valaki a legpiszlicsárébb dolgot rá akarja tenni, akkor abból kiborulás lesz, többféle értelemben. Vagy, ha bejön nagyobb saját probléma az életembe, onnantól valószínű nem fog érdekelni a barátnők aktuális szerelmi gondjai, mert egyszerűen nincs arra energiám, nincs szabad rekesz. Kiesnek a polcról azok amik nem közvetlenül kapcsolódnak az életemben. Az onnantól másvalaki problémája lesz.
A legnagyobb probléma akkor van, ha a polcon csak a saját "probléma rekeszeim" vannak, és nem férnek el. Akkor túlcsordul, és akkor... jön a nyúl.
https://www.youtube.com/watch?v=Pkt7rL_X9n4&ab_channel=MagonySzabi_Toboz
Amikor egy gyereknek van 100 kisautója és abból 25 piros, de elveszít egyet és bőg miatta, akkor az ő vesztesége valid. Neki az az egy fáj, hiába van 24 másik piros még. Érzések és racionalitás két külön dolog.
Mindenkinek van "gond-tartálya", tekintsünk rá úgy, mint egy polcra sok rekesszel. Legyen most 10 az elférő rekeszek száma a szemléltetés miatt.
Hülye a főnököm= 1 rekesz. Összevesztem a szerelmemmel= 3 rekesz. Meghalt a nagymamám= 5 rekesz. Pénzügyi probléma= 1 rekesz. A barátnőm szerelmi problémája= 1 rekesz. A gyerek iskolai tanulmányai= 2 rekesz.
Normál esetben nem veszek össze a szerelemmel és nem hal meg a nagymamám, szóval az összes többi dolog "elfér", tudom kezelni. De amint bejön valami nagyobb probléma, máris " teli a puttony". És ha arra még valaki a legpiszlicsárébb dolgot rá akarja tenni, akkor abból kiborulás lesz, többféle értelemben. Vagy, ha bejön nagyobb saját probléma az életembe, onnantól valószínű nem fog érdekelni a barátnők aktuális szerelmi gondjai, mert egyszerűen nincs arra energiám, nincs szabad rekesz. Kiesnek a polcról azok amik nem közvetlenül kapcsolódnak az életemben. Az onnantól másvalaki problémája lesz.
A legnagyobb probléma akkor van, ha a polcon csak a saját "probléma rekeszeim" vannak, és nem férnek el. Akkor túlcsordul, és akkor... jön a nyúl.
https://www.youtube.com/watch?v=Pkt7rL_X9n4&ab_channel=MagonySzabi_Toboz
Hozzászólások (8)
(Bocs, nem tudtam kihagyni 🙂)
Én csak azért felelek amit mondok vagy leírok, nem azért ahogy a másik magának értelmezi. Kinek mi ugrik be az írásomról arra nincs ráhatásom. Remélem nem a nyúl :)
Ha azzal kezdted volna, hogy néha elhangzik, hogy "túlérzékeny" vagy, akkor már helyesebb lenne arról beszélni, hogy az érzelem nem relativizálható. Talán akkor nekem se ugrik be így elsőre, hogy általában ilyen helyzetben sem ténylegesen az érzés vitatják az emberek, hiszen az érzés közvetlenül át nem adható a másik fél számára. Fogalma sincs, mennyire fáj, vagy milyen érzés. Általában ekkor is arról van szó, hogy az érzelemre adott reakciót, ami már megtapasztalható, nem találják mások helyénvalónak az emberek...
De abban egyetértek, hogy a másik ember érzelmeit relativizálni sokkal veszélyesebb terep, mint a reakciót...
Te meg azt gondolod és mondod mögé, hogy az érzelem hatására hol vannak az elfogadható cselekedetek határai.
Én most itt bocsi, de nem szeretnék konkrét gyereknevelési kérdéseket boncolgatni, nálam most máshol van a fókusz. De előrevetítve készségesen elismerem, nem lehet elég korán kezdeni az érzékenyítést. De én most maradok a felnőttjátszótéren.
Itt csúsztatsz. Nem az a lényeg, hogy a szenvedő félnek mennyire fáj. Hanem az, hogy ezt hogyan fejezi ki. És igen, az elhagyott kisautónál kevésbé élesen látszik a csúsztatás. De ha szeretnéd: A kisfiú elhagyja a kisatóját. Ezért mérges, és csapkod. És fellöki Juliskát, aki pont arra megy. Mert kitölti a mérgét, mert nem tudja máshogy kifejezni, hogy rossz neki, mert így csökkent feszültséget. Vagy elkezdi a minden mást földhöz csapkodni, mert ő nem minden mással akar játszani, hanem azzal az egy elveszett kisautóval. Az érzés tényleges - bár kanalizálható. Az érzelem kifejezése a "túlreagált".
A szalmabáb sisteregve vált hamuvá. :)
Ráadásul a példában elhagyta volt. De... akarsz beszélni a kisautókról?
Pont nagyon jó példát hozol: A kisfiúnak van 100 autója. Elvesznek tőle egyet. Méregbe jön, mert a vesztesége totális. "Idegbe jön", fellöki a kisfiút, aki elvette az autóját, és még bele is rúg kettőt, mire oda ér az óvónéni, vagy a szülő. Hiába magyarázza, hogy "de, elevette az atómat" meg hgoy az az enyém, meg kell tanulni, hogy az érzelmek szabad kifejezése nem társadalomkomaptibilis.
Lehet, hogy 5 perccel később már elszáll a mérge, visszakapta a kiautót, és menne vissza játszani a másik gyerekkel, hiszen már nem utálja, már visszaállt a világ rendje. De akkor már a másik kisfiú nbem akar vele játszani: fél tőle...
És azért ez bőven használható analógiákat nyújt későbbre is...