Zsömle

Egyszer volt, hol nem volt még az Óperenciás tengeren is túl. Kerek erdő közepében élt egy nyuszipár. A nyuszilány minden reggel elment a boltba, -ami pont a kerek erdő sarkában volt- és vett egy zsemlét.
A nyuszilány a zsömlét minden reggel kettévágta, megvajazta és a tetejét, -ami szerinte a finomabbik része volt-, odaadta a nyuszifiúnak. Ő maga pedig az alját ette, mert annyira szerette a nyuszifiút, hogy lemondott érte a jobbik részről. A nyuszifiú pedig megköszönte és jóízűen megette minden reggel a zsömle felső felét.
Így éltek hosszú évekig odaadó szeretetben.

Azonban az egyik évben, mikor már deres volt a szőre mindkettőjüknek történt valami. Talán a szél fújta máshogy az őszi faleveleket, vagy gomolyfelhő takarta a reggeli nap sugarait, de lehet csak kicsit álmosabban kelt fel a z esti hancúrozás után a nyuszilány, aki így gondolkodott magában: Odaadó nyuszika voltam évekig, most az egyszer én is megérdemlem a jobbik részt az életből, a zsemléből.
Kettévágta a zsemlét, megvajazta és az alját nyújtotta őszülő párjának. A nyuszifiú szeme könnybe lábadt.
- Hát mivel érdemeltem ki, pont most ennyi idő után, hogy nekem adod a zsömlének a finomabb részét?