Kalitka tovább gondolva

Egy másik blog ihlette a gondolataimat és mivel ez már túl mutat ( legalább is az én véleményem szerint az ott olvasottaktól) ezért inkább külön blogban fejteném ki.
Éltem számomra először boldog gyerekként, majd lázadó tiniként és akkor kalitkaként éltem meg az engem "úgy mond korlátozó"szüleimet. Kalit volt-e? Most már anyaként sőt büszke nagymamaként azt mondom sok minden volt csak kalit nem. Hogy miért? Mert csak próbáltak az élet rögös útjára józan ésszel (persze a saját eszükkel :-D) terelgetni. A mai napig hálás vagyok érte mert különben lehet nem lett volna belőlem ember.
Elmenekültem! Hova? Egy házasságba 19 évesen. Hülyeség volt? Nem abban a korban 28 évvel ezelőtt nem volt ez nagy szám. Gondoltam akkor majd nekem jobb lesz. Igen először jött a rózsaszín felhő és minden happy volt. Építkeztünk jöttek a gyereke, lejárt a GYES és visszamentem dolgozni. Egy darabig ment is minden szépen. Munkahelyet váltottam és sajnos, nem sajnos a férjemnél kétszer annyit sikerült keresnem. Mindig közös számlánk volt a pénzügyeket ő kezelte és még is pár év elteltével éreztem valami nem stimmel. Éreztétek úgy, hogy görcsben van a gyomrotok amikor melózni kell menni? Mert nagyon nem jó amit dolgozol? Na nálam ez fordítva volt görcsben volt a gyomrom amikor haza kellett menni! Meg volt szabva mit hordjak. Milyen legyen a frizurám! Hogy kell viselkedjek! Mikor mehetek a szüleimhez! Na ez a kalitka számomra. Ja ehhez kellett jó pár év mire rájöttem. Hozzátegyem tetejében a munkámban nagyon is sikeres voltam abba öltem bele minden energiámat ott szárnyalhattam. És mire haza értem kb 25 km autóval addigra felvettem az álarcot. Saját magunknak hozunk időnként létre kalitkákat. Bele menetem? Igen! Miért? Gyerekek, pénzügyi közösség stb. Nem kellett volna. A szüleim elmondása szerint gyakorlatilag úgy a 4 év után érezték, hogy ebből válás lesz. Az is lett. És most subként élek az Uram mellett a nap 24 órájában, de nem 24/7-ben.
Nehéz ez a kalit kérdés! Nem akarok már kalitban lenni soha többet! Ha valamire jó volt a házasságom az az, hogy rájöttem arra mi nem kell és mi az ami kell. Kell egy elfogadó társ aki magamért szeret, minden kis hülyeségemmel együtt, minden kedvességemmel együtt és aki engedi, hogy viszont szeressem.
Nem akar kalitba zárni, hanem hagyja, hogy szárnyaljak, mert amikor hazatérek akkor mindent neki tudok adni. Mindent! És akkor csak is az övé vagyok! Kulcsok, kalitok nélkül.
Aki ismer és volt nálunk az tudja, hogy megháborodom attól, hogy, ha lekötöznek! Nekem elég egy varázs ütés ami így hangzik: "Ne nyüzsögj!" Ennyi mert én akarom adni azt, hogy akkor én odahajtom a fejem odatartom a popsim,vagy bármim.
És élvezem és veszettül boldog vagyok tőle!
Ja ez már 2 1/2 éve idestova, hogy tart és napról napra egyre erősebb!
Sokan azt mondták nem lesz hosszú életű ja sikerült rácáfolni nem baj!
Ettől még kívánom minden embertársamnak (nem csak a hölgyeknek), hogy soha ne zárja őket senki bele abba a bizonyos arany kalitba! Pi= a reg lányos oldala!