2018. 02. 26. 20:10 | Megjelent: 1252x
Máté Péter: Hull az elsárgult levél
https://www.youtube.com/watch?v=hjFRoWsWnUE
Azt hiszem ezt a számot csak az érti igazán, aki átélt valami hasonlót.
"Fúj a szél és én csak ballagok,
Nem tudom, hogy éppen hol vagyok.
Rád találni vágyom szüntelen,
Merre mentél kedvesem?"
Minden ember a boldogságot hajszolja.
Ki hedonistaként, ki megalkuszik, ki feladja magát, ki kompromisszumot köt, ki bármit megtesz hogy a másikat magához láncolja. Van aki sose tapasztalja meg. Van aki elnyomja magában a vágyait. És persze ezt a végtelenségig lehetne sorolni. Minden esetre egy ember lelke sem egyszerű, hát még ha két emberről van szó?
Nem hiába mondják, hogy a szerelem a legszebb és a legfájdalmasabb dolog a világon.
Hiszek abban hogy az igazi szerelem hatalmas ajándék. Tudni kell vele élni. És nem szabad engedni hogy elveszítsük. Ennél csak az a nagyobb ajándék, ha megvan a vágy és vágyódás is hozzá. Az az igazi, zsigerből jövő vágyódás. Mikor igazán vágysz rá. Mint a sivatagban vánszorgó ember vágyja a vizet. Szomjúzol rá. Belebizseregsz ha csak meglátod, hát ha még hozzád is ér. A legfelemelőbb pedig az, ha mindez tökéletes testi gyönyörben testesül meg. Amikor szinte sírsz a gyönyörtől.
Szerintem ez csak igazán keveseknek adatik meg. És talán csak az igazán kiváltságosak tapasztalhatják meg az igazi szerelmet.
S.
Hozzászólások (5)
De.egy biztos: zseni volt! <3
Bocsánom a nem témába vágó megjegyzést! :)
Az még ennél is rosszabb. Az igazi gyötrödő vágy. Amikor benned él. Amikor minden századmásodpercben rá gondolsz. Amikor mindent elkövetsz, hogy csak legalább egy percre is kiverd a fejedből. És semmi sem segít. Még az idő sem. Mert az meg mindent megszépít, így elengedni sem tudod igazán...
Én is így látom.
Szerintem a legfájdalmasabb amikor nem elmúlik a szerelem (mint Zoránnál...) hanem hiába minden vágy, kémia, brutális egymásban levés nem tudják működtetni. Külső vagy belső hatások, körülmények s nyilván saját egojuk miatt.
De akkor is ajándék h megélhették.