Blog - Sanctimonia (2/2)

Egyik kedvenc versem
Radnóti Miklós: Töredék Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt és tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, - s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta...

Hagytál már el úgy valakit.....
Hagytál már el úgy valakit, hogy még el sem mentél, de égetően fájt már akkor a hiánya? Hagytál már el úgy valakit, hogy tiszta szívedből szeretted? Hagytál már el úgy valakit, hogy a hiánya szinte a húsodba vájt pokoli lelki kínokat okozva? Hagytál már el úgy valakit hogy nem volt olyan mozdulata, tette ami idegesített volna? Hagytál már el úgy valakit, hogy le tudtad volna élni vele az életedet? Hagytál már el úgy valakit, hogy imádtad a mosolyát, a hangját? Hagytál már el úgy...