A vadak

Vannak vadak. Akik betörhetetlenek. Megszelidíthetetlenek.

A vért érzik, a bőr melegét, az illatokat. Elöre érzik a sóhajt, látják a könnyet, hallják a nevetést. Mindent átlátnak. Mindenkit kiismernek, megígéznek. De adnak. Szeretnek adni.

Valójában tiszták, de a vérük belehajtja őket olyan érzésekbe, amit halandó meg nem ismerhet. Meg nem tapasztalhat, mert elégne, mert fél égni, mert biztonságot akar. De egy vad, belehal a biztonságba. Abba, amit az emberek annak neveznek. Hisz egy vadat nem lehet korlátozni. Ő csak magát korlátozza, ha úgy dönt. És néha úgy dönt.

Vannak vadak. Akik betörhetetlenek, akik a tűz, a szenvedély, a szeretet, a szabadság harcosai. Akik egyedül vannak másokkal is. Mert ritkán találkoznak olyannal, aki szintén vad, ki a lelkében emberi módszerekkel elfoghatatlan. Olyannal, aki érti a test minden mozdulatát, aki beszél a titkokkal, aki szerelembe tud esni a pillanattal, mikor az emberi lélek érintésétől megadja magát és karjaiba hullik.

Vannak vadak. Akik sokkal több életet vándorolnak át, mint a halandók, mert őket örökre életben tartja valami olyan szenvedély, ami nem lehet sajátja annak ki fél, ki akar, ki azt hiszi, biztonság az, amit megkötöttél. Ezt csak az emberi lények hiszik szűkös világukban. De egy vad, megélhet mindent, szabadsága okán, melyet nem az elvevés, hanem az adás mozgat és nem a haláltól való félelem, hanem minden íz, ami az életben van.

Az illat, meg az íz, a bőr melege, a lüktetés a mellkasban.

Barna Berni