Korlátok között

Sokat gondolkodom azon,hogy vajon hová és meddig fajulhat ez a járvány miatti korlátozás a szociális kapcsolatok területén? Vajon mekkora károkat okoz?
Egyenlőre csak a negatívumokat sikerül megtapasztalnom....döbbenetes és egyébiránt elkeserítő is.
Az emberek többsége teljesen elvesztette a józan ítélőképességét. A netfüggőség sosem ismert méreteket öltött. Amikor nagyritkán eljutok egy randiig,gyakorlatilag azonnal kiderül,hogy nem lesz folytatás.És ehhez már nem szükséges a szex sem.
Tökéletesen elfelejtették,hogyan és miképpen kéne foglalkozni egy nővel.
A bdsm köreiben sem jobb a helyzet. Itt csak simán lejöttek az emberek a maradék eszükről. Az utóbbi időben több gigabizarr pasival próbáltam kommunikálni.
Alapvetően kevés dolog van,amin kiakadok. Amúgy sincs jogom ítélkezni,mindenkinek megvan a maga kis királyi furfangja itt,nekem is. De amikor napról napra beszélgetsz valakivel és lassan körvonalazódik,hogy a vágyait sosem élte meg,csupán kattog egyre durvább és szélsőségesebb vágyakon,ami teljesen elhagyta már a realitás talaját,akkor csak el lehet szomorodni. Hová tart ez a világ???
Milyen férfi az,aki azért,mert erekciós problémája van,úgy gondolja magáról,hogy inkább hagyná magát alázni,szopatni,seggbe dugatni....mert akkor nem kell senkinek sem teljesítenie a szexben?
Aztán amikor megkérdezem,hogy hány férfival volt eddig? Közli,hogy áááá,senkivel,csak úgy gondolja,hogy jó lenne...baszki!!!!
A többiek...a testi korlátozások kedvelői...akik bevásároltak egy csomó cuccból,amit nem tudnak egyedül használni...mindenféle bilincsek,láncok,búslakodók kedvelői...vagyis csak azt gondolják,hogy ebben micsoda buli lenne benne lenni...ugyan ugorjak fel hozzájuk és húzzam fel a cippzárt a búslakodón.
Nem tudom,hogy esetleg közöljem-e,hogy dominaként nem teljesítek semmiféle vágyat a magamén kívül,arra ott vannak a szolgáltatók.
De esetleg mutathatok ízelítőt olyan korlátozásból,ami után nem lesz kedve egyiknek sem hasonlót átélni...(mondjuk az rohadtul nem hiányozna,hogy aztán pár perc múlva hallgassam a vonyítást,hogy nem ilyen lovat akartam)
Egyszóval kicsúszott a valóság talaja a többség lába alól,nem kicsit.
Alíz Csodaországból is copfos indián ahhoz a sok agymenéshez képest,ami az otthonülő fejekben meg tud születni egy világjárvány közepén.
Fene se tudja,én még maradok a magam kis realista bdsm szeánszos vágyaimnál...egy egészen hús-vér férfival,akinek még van annyi énképe,hogy feláll a farka egy nőre és esetleg ki is tudja elégíteni....jah,ez már idealista elképzelés,azt hiszem...