Magassági mámor
BDSM Blogok »
Blog - sakhti »
Magassági mámor
Bejegyzések idő szerint
2021. 03. (1)
2021. 02. (6)
2021. 01. (1)
2020. 11. (1)
2020. 10. (2)
2020. 09. (2)
2020. 08. (4)
2020. 07. (10)
2020. 06. (10)
2020. 05. (13)
2020. 04. (2)
2020. 03. (6)
2020. 02. (17)
2020. 01. (12)
2019. 12. (7)
2019. 11. (2)
2019. 10. (8)
2019. 09. (9)
2019. 08. (3)
2019. 07. (6)
2019. 05. (1)
2019. 04. (1)
2016. 09. (3)
2016. 07. (6)
2016. 05. (3)
2016. 04. (5)
2021. 02. (6)
2021. 01. (1)
2020. 11. (1)
2020. 10. (2)
2020. 09. (2)
2020. 08. (4)
2020. 07. (10)
2020. 06. (10)
2020. 05. (13)
2020. 04. (2)
2020. 03. (6)
2020. 02. (17)
2020. 01. (12)
2019. 12. (7)
2019. 11. (2)
2019. 10. (8)
2019. 09. (9)
2019. 08. (3)
2019. 07. (6)
2019. 05. (1)
2019. 04. (1)
2016. 09. (3)
2016. 07. (6)
2016. 05. (3)
2016. 04. (5)
Természetesen nem a klasszikus értelemben vett jelenségről írnék.
Hanem a hisztériàról,hogy bezzeg nekünk csak a magas pasik kellenek.
Egyébként többnyire ez igaz.
Magamból kiindulva a 164 centimhez dukàl a nyolcvanpàr kilóm,ami némi betonpillangó benyomást okoz a làtvànyomat tekintve.
Őszintén szólva nem röhögtetem ki magam egy 170 cm,60 kilós férfiúval,akit a hónom alà kapok és elszaladok vele... esetleg ő lesz a lepedőn a minta,ha fölé kerülök vagy legalábbis a csípőlapàtja feltöri a seggem.
Ez az egyik ok.
A màsik...ha éppen nem sovàny,de legalább alacsony...hogy folyamatosan kompenzál.Végighallgattam,hogy a magasság nem szàmít és volt 180 centis barinő,de a farka nem kicsi és amúgy is a jóból keveset adnak.És ha mindez nem lenne elég,akkor egy törpe zsarnokhoz van szerencsénk.
Mondjuk ezt sose értettem. Minek ezt forszírozni? A genetikàt nem lehet befolyásolni. Én se voltam sose karcsú,csak mint a dunsztosüveg.
És ha 70 kilós lennék,akkor se lennék az.Sűrű vagyok, bassszameg.
Ha férfi létére alacsony,hàt na bummm...ettől még nem kell kakaskodni,mert az elég nevetséges tud lenni.
Igazából ez a problémám a nem magas férfiakkal.Hogy nincsenek békében önmagukkal.
Hanem a hisztériàról,hogy bezzeg nekünk csak a magas pasik kellenek.
Egyébként többnyire ez igaz.
Magamból kiindulva a 164 centimhez dukàl a nyolcvanpàr kilóm,ami némi betonpillangó benyomást okoz a làtvànyomat tekintve.
Őszintén szólva nem röhögtetem ki magam egy 170 cm,60 kilós férfiúval,akit a hónom alà kapok és elszaladok vele... esetleg ő lesz a lepedőn a minta,ha fölé kerülök vagy legalábbis a csípőlapàtja feltöri a seggem.
Ez az egyik ok.
A màsik...ha éppen nem sovàny,de legalább alacsony...hogy folyamatosan kompenzál.Végighallgattam,hogy a magasság nem szàmít és volt 180 centis barinő,de a farka nem kicsi és amúgy is a jóból keveset adnak.És ha mindez nem lenne elég,akkor egy törpe zsarnokhoz van szerencsénk.
Mondjuk ezt sose értettem. Minek ezt forszírozni? A genetikàt nem lehet befolyásolni. Én se voltam sose karcsú,csak mint a dunsztosüveg.
És ha 70 kilós lennék,akkor se lennék az.Sűrű vagyok, bassszameg.
Ha férfi létére alacsony,hàt na bummm...ettől még nem kell kakaskodni,mert az elég nevetséges tud lenni.
Igazából ez a problémám a nem magas férfiakkal.Hogy nincsenek békében önmagukkal.
Hozzászólások (2)
Én egy kis seggdugasz vagyok,de tényleg,mint a kutya ülve,gödörben,de jól megvagyok magammal,és talán emiatt,másokkal is.
Nem foglalkozom a magasságommal,egész eddigi életemben talán csak azokban az estekben zavart,amikor pl. a Cora-ban a felső polcról nem tudtam levenni valamit.
Semmilyen szituban nem akarok bizonyítani,kompenzálni,és lehet,hogy ezért,viszonylag sikeres vagyok az életben (na jó,most pont nem,de az nem emiatt van).
Vannak ilyen kis méretű ismerőseim és a legtöbbjükön látom a feszültséget a görcsölést,a bizonyítani akarást,amikor egy-egy magasabb emberrel kerülnek szembe,ilyenkor szoktam mondani nekik,hogy nyugi.
Pont most, pár napja történt, hogy vadonatúj üzletféllel találkoztam - telefonon, mailben minden rendben volt, minden OK - megjelenik élőben, hát, pont az államig ér. Méreget, kezet fog, közben reszketnek a lábai, "láb-láb-lábujjhegyre állok mindjárt".
Az üzletből nem lett semmi.
Régen meg sokat jártam egy hasonlóan alacsony üzletulajdonos irodájában, ami szinteltolásos volt, volt benne két lépcsőfok, nagyjából középtájt. Hogy, hogy nem, mindig ott és úgy állt meg beszélgetni, hogy ő a lépcsők tetején állhasson, mi meg lenn.
Nagy átok lehet ez, mondjuk én is hagytam ki már modellcsajt, mert csókolódzás lözben NEKEM kellett lábujjhegyre állnom.
Fura érzés volt, az biztos... :)