Az osztozásról

Senki sem szereti. Nem örülünk ennek a ténynek és hazudik,aki azt mondja,hogy örömmel ossza meg a nőjét,pasiját bárki mással.Hogy nem érdekli,élhetnek nyitott kapcsolatban stb...Baromság!
Az emberi lélek vágyik arra,hogy összekapcsolódjon a társával,a testek egyesüljenek és jöjjön az a bizonyos hazataláltam-érzés.
És ezt keressük,amikor egyedül élünk.Meg akkor is,amikor együtt vagyunk és az nem jó már.
Tegnap még folytatódott a nem túl romantikus rinyálás...hogy mennyire jók vagyunk együtt és nelegyélmárilyen, ... fasz feláll,ész megáll...mint tudjuk.
Nem látja az én oldalam,hiszen viszi a vágya és engem is vinne,csak az agyam mindig felül tudja írni ezt. A kisördög persze ott ül a vállamon és tudja,hogy még 2 randi és a fiú menthetetlen.
A férfiak baromira ki vannak szolgáltatva az orgazmusaiknak. Nem is tudják mennyire.Míg egy nő végig tudja játszani az életét anélkül,a férfi függ tőle.
Egyetlen átlagnál jobban sikerült aktus elég hozzá,hogy meginogjon mindene és holdkórosként kövesse azt,aki ezt megadta neki.Nőként ezt érezni,igen nagy hatalom.Megrészegülni tőle egyetlen pillanat lehet és máris Méregcsókká avanzsálva tesszük tönkre a férfiakat,akik beszabadulnak a lábunk közé.
Hejjj,de sokszor megtettem boldogult ifjúkoromba. Az utam összetört szívekkel volt kirakva,amin minden gond nélkül sétáltam át.
Már nem teszem. De akaratlanul is előfordul néha. Illetve mindig,ezért csak néha kalandozom.
Tegnap addig osztottam neki az ívet,amíg megéreztem a magányát. Szar volt. Érveltem józanul,kevés sikerrel.
Mostanra stabil lettem,nincs miért zárni magam.Elmerülök félelmek nélkül,nyitott szívvel,ha úgy alakul.
De amikor vállalva a sebezhetőségünket,megnyílunk a másiknak...az elsőre betalál. Ha ezt nőként tesszük meg,ott elveszett a férfi... megtörtént :(((