2020. 06. 14. 18:10 | Megjelent: 1290x
Úgy àltalàban azt figyeltem meg,hogy nagyon elterjedt az ismerkedések soràn a "nem ígérek semmit" kezdetű magànszàm. Illetve,hogy ismerkednék,de....van csalàd, gyerek,munka...vagy ezek kombója olyan mennyiségben,hogy abba nem fér bele semmi és senki.
De akkor minek ismerkedjünk???
Végig hallgattam beszélgetéseket arról,hogy mennyire lehet akarni subként egy BDSM kapcsolatot...vidékről, gyerek mellett,aki kicsi még....de ha egyszer megbeszéljük,hogy talàlkozunk ( persze úgy,hogy én igazodom hozzá ),akkor úgy lesz....
...és megbeszéljük...és fél nappal előtte sztornó....de majd a jövő héten....
Aztán egy màsik... mivel őt ismerem,hàt közbe jöhet vmi...egyszer... kétszer....hàromszor....
Egy megint màsik... beszélünk hetekig,jó ne fussunk össze 2 nap után,na de hogy egyedül élőként nincs egyik hétköznap 1 óra pofavizitre se... aztán 4 napos horgàszversenyre igen...
És vége hossza nincs annak a mérhetetlen mennyiségű mellébeszélésnek,ami mostanában történt.
Hol van az adott szó???
Nekem ne ígérjen senki semmit. Szàmomra az csak szó,ami bàrmikor visszavonható,hiszen az ígéretben benne van a bizonytalanság.
Ami mögül vmi szar dumàval ki lehet jönni.
Utàlom ezt. Ahogy telt az idő felettem,úgy fàradtam bele,hogy időt adjak,kivàrjak...minek?
Minek kell 100 esélyt adni mindenkinek. Udvarolni,hogy hàtha majd összejön ... mert én rohadt türelmes vagyok...sorban àllni vmi soha nem létezett esélyért...
De gyerekek...ez nem valami női furfang volt,hogy jàtsszuk az eszünket és kifogásokat keresünk...időt húzunk,míg a màsik teljesen elbizonytalanodik vagy épp vérszemet kap,hogy most màr csak megbaszom,ha ennyit böjtöltem utàna...?
Hová tart ez a világ?
Mert azt ne gondoljuk àm,hogyha megbeszéltünk valamit és nem lesz belőle lófasz se,akkor meg lehet kérdezni,hogy mégis miért nem? Vagy ha meggondolja magát bàrmelyikünk,akkor miért nem lehet azt mondani,hogy figyi,ennyi volt.
Azt gondolom,hogy mindenki annyit tegyen bele egy kommunikàcióba,amit teljesíteni tud rànehezedő teher nélkül.
És ha annyi felelősséget képtelen vàllalni,amit a kimondott szó hordoz magában,akkor gondolkodjon el rajta mindenki,hogy hogyan vàllalnà egy leendő viszony / kapcsolat felelősségét?
Kb. sehogy.
Szerinted így hogyan lehetsz hiteles a màsik ember szàmàra az élet bàrmely területén?
Hozzászólások (15)
- Elnézést uram, maga egy igazi cowboy?
- Igen hölgyem, reggel felnyergelem a lovam, egész nap a marhákat terelem, cowboy vagyok mióta az eszemet tudom. És ön?
- Én leszbikus vagyok - feleli a nő.
- És az mit jelent? - kérdezi a cowboy.
- Amikor felkelek, nőkre gondolok, egész nap női testekre gondolok, ha meglátok egyet elképzelem ruha nélkül, és este amikor lefekszem, akkor is a nőkre gondolok, csöcsök, puncik...
- Hm - mondja a cowboy, majd visszafordul a söréhez, de pár perc múlva egy házaspár lép hozzá a turista csoportból.
- Elnézést uram, ön igazi cowboy?
- Hát, eddig azt hittem - feleli elgondolkodva -, de rá kellett jönnöm, hogy leszbikus vagyok...
És sose mozgatott ez a vonal.
Azért még nem vesztettem el a reményt
Oszinten?
Szanalmas gyokerek!😂
Bizz bennem jobban jarsz a lanyokkal😉
(Ahogy sokminden)
Legalabbis nekem nokkel nincs ilyen lemondja tapasztalatom.
Az oke h irogatas alatt esetleg eltunik. De ha mar szemelyes talalkozo felmerul nem jellemzo, hogy lemondjak.
Volt ilyen de nyomos ervvel es utana tenyleg talalkoztunk.
Olyan meg van h valami kozbejon.
Nem veletlenul joval kevesebb a ferfi ismerosom, baratom. A nok korrektebbek sokmindenben.
sőt ...
De azért lehet panaszkodni,hogy a nők milyenek...mintha a pasik különbek lennének.
Mondjuk most lelkiismeretfurdalàsom van,mert nem talàlkoztam egy régi baràtommal, akinek nagy szüksége lett volna ràm...de mondtam neki,hogy talàlkozom vkivel...aki persze nem jött 😔
Szarul érzem magam és nem azért,mert nem lettem megdugva.
DE msáok is pont erről mesélnek.