Talàlkozàs...vegyes érzelmekkel

Tegnap talàlkoztunk.Kissé többet gondoltam,mint ami valójában van.
Minimális kérésem volt,amit nem sikerült kivitelezni.Csupàn annyi volt a vàlasza,hogy "nem hoztam,mert nem volt" . Nàla az érdeklődés hiànyàt felvàltotta a provokatív meg kéne dugnom-attitűd.Ami nem meglepő módon megengedésre került a részemről.
Ha nem làtom a szolgálatra való késztetést,a megelőlegezett bizalmat...nem vagyok domina.
Nő vagyok,aki dugható. És semmi több.
Ennél sokkal többre volt hivatott ez a talàlkozàs.
Mert sokkal több van mindkettőnkben. És nem rajtam múlt.
Sok fikàzàst hallgattam végig a dominàkról. Kicsit olyan volt a szitu,hogy engem is bebaszott abba a dobozba és ha ki akarok onnan kerülni,akkor bizony tegyem oda magam.
Nem. Ez soha nem fog megtörténni.
Ahogyan az sem,hogy megtapasztalja, milyen is lett volna,ha jàtszunk.
Valószínűleg fogalma sincs,hogy mit baszott el. Egyszerűen azért,mert nem érzett és nem ismer engem.
Nem az ő hiànyossàga, hanem az élethelyzeté, amiben jelenleg van.
Nem hibàztatom,ahogy magamat sem.
Csak elszomorított nagyon.