Dràmatagozat 2.

Több bejegyzést is olvastam a napokban a hisztis,dràmàzós pasikról/domokról.
Elgondolkodtató,hogy mennyire megvàltoztak a szerepek.
Biztos mi is hibàsak vagyunk.
Ha belegondolok,apàm is dràmàzik,érzelmi terrorista,hisztigép. Sokszor próbáltam leàllítani, olyankor besértődik.
És felneveltem 2 fiút,akik igazán karizmatikus férfiak lettek. Attól függetlenül,hogy az anyjuk szintén elég hatàrozott a maga nemében.
Sose voltak elnyomva. Erre kényesen ügyeltem,mert szàmomra A Férfi hatàrozott,akkor is,ha előttem térdel...sőt,akkor még inkább!
Hiszen identitàsàból fakadóan vàrjuk el ezt tőle és ő mégis alàm rendelődik,a szabad akaratából.
De csak addig és ott. Nem bàbú,nem kiskutya.
A sràcaimban is megvan ez a kis hisztire való fogékonyság,de amikor helyzet volt/van/lesz, mindig helyrebillentem ezt a dolgot.
Ugye ràm lesznek megsértődve, természetesen.
De tudjàk,hogy felette àllnak a helyzetnek és felnőttként kell kezelniük.Nincs helye a dacolàsnak.
Amikor hisztizek-nagyritkàn-az inkább puffogàs.Morgok,kiabàlok, magamban vagy mellettük,de nem velük.
Aztán amikor kiordibàltam magam,megy minden tovább. Nincs irànyítva,csak zúdul az univerzumba. Azt hiszem,így a legjobb,mert irànyba àllítva kb idegösszeomlàst kapna tőlem,aki ezt megkapja.
Amekkora barom tudok lenni.
Egy biztos,visszatérve a BDSM témàjàhoz,igen sok hisztigép domnak titulàlt fiúcska rohangàszik errefelé. És nem győzöm elégszer mondani,hogy bàr jàrna erre egy olyan Igazi Dom. Basszus,annak még én is betérdelnék simàn.