Mit engedsz meg magadnak?
BDSM Blogok »
Blog - sakhti »
Mit engedsz meg magadnak?
Bejegyzések idő szerint
2021. 03. (1)
2021. 02. (6)
2021. 01. (1)
2020. 11. (1)
2020. 10. (2)
2020. 09. (2)
2020. 08. (4)
2020. 07. (10)
2020. 06. (10)
2020. 05. (13)
2020. 04. (2)
2020. 03. (6)
2020. 02. (17)
2020. 01. (12)
2019. 12. (7)
2019. 11. (2)
2019. 10. (8)
2019. 09. (9)
2019. 08. (3)
2019. 07. (6)
2019. 05. (1)
2019. 04. (1)
2016. 09. (3)
2016. 07. (6)
2016. 05. (3)
2016. 04. (5)
2021. 02. (6)
2021. 01. (1)
2020. 11. (1)
2020. 10. (2)
2020. 09. (2)
2020. 08. (4)
2020. 07. (10)
2020. 06. (10)
2020. 05. (13)
2020. 04. (2)
2020. 03. (6)
2020. 02. (17)
2020. 01. (12)
2019. 12. (7)
2019. 11. (2)
2019. 10. (8)
2019. 09. (9)
2019. 08. (3)
2019. 07. (6)
2019. 05. (1)
2019. 04. (1)
2016. 09. (3)
2016. 07. (6)
2016. 05. (3)
2016. 04. (5)
Észrevettétek,hogy emberek többsége képtelen jól érezni magát egy adott helyzetben?
Azt figyeltem meg az utóbbi időben,hogy egyszerűen nem engedik maguknak,hogy felhőtlenül élvezzenek valami klassz dolgot.
Képtelenek rá. Ha megtörténik,pláne ha valaki más is van velük,akkor végképp...elindul a vezérhangya és csak kombinál,agyal,kattog,túlgondol...mindent.
A helyzetet,a történést,a jelentőségét,a folytatását.
Semmi perc alatt olyan brazil teleregény lesz egy egyszerű beszélgetésből,kirándulásból,netalán szexből...hogy már a harangkongás is ott van a végén.
Arról nem is beszélve,ha Nőként esetleg hangot adva ennek az érzésnek,hogy tök jó volt,remélem,lesz máskor is...az már összeköltözés ízű,úgyhogy vegyél vissza kislány,de gyorsan!
Nem értem az embereket...férfiakat...ha a nő játszmázik,bizonytalanságban tart,játssza az agyát,fogalmad sincs,hányadán állsz vele...akkor egy büdös,érzéketlen, manipulatív ribanc...
Ellenben ha megosztja veled a gondolatait,akkor túltolja ezt a dolgot kettőnk közt...
Erősen kezdek belefáradni,hogy egy kaptafás menekülő emberekkel van tele a világ,akik folyamatosan nyafognak a nagy magány miatt.De belemerülni egy kis jóba,na attól azért rettegnek....
Veszett fejsze nyele.
Azt figyeltem meg az utóbbi időben,hogy egyszerűen nem engedik maguknak,hogy felhőtlenül élvezzenek valami klassz dolgot.
Képtelenek rá. Ha megtörténik,pláne ha valaki más is van velük,akkor végképp...elindul a vezérhangya és csak kombinál,agyal,kattog,túlgondol...mindent.
A helyzetet,a történést,a jelentőségét,a folytatását.
Semmi perc alatt olyan brazil teleregény lesz egy egyszerű beszélgetésből,kirándulásból,netalán szexből...hogy már a harangkongás is ott van a végén.
Arról nem is beszélve,ha Nőként esetleg hangot adva ennek az érzésnek,hogy tök jó volt,remélem,lesz máskor is...az már összeköltözés ízű,úgyhogy vegyél vissza kislány,de gyorsan!
Nem értem az embereket...férfiakat...ha a nő játszmázik,bizonytalanságban tart,játssza az agyát,fogalmad sincs,hányadán állsz vele...akkor egy büdös,érzéketlen, manipulatív ribanc...
Ellenben ha megosztja veled a gondolatait,akkor túltolja ezt a dolgot kettőnk közt...
Erősen kezdek belefáradni,hogy egy kaptafás menekülő emberekkel van tele a világ,akik folyamatosan nyafognak a nagy magány miatt.De belemerülni egy kis jóba,na attól azért rettegnek....
Veszett fejsze nyele.
Hozzászólások (6)
Nem olyan nehéz megengedni magunknak pàr dolgot,amit Életnek hívnak.
Sztem....mondom én,aki még csak most,vén fejjel tanulom ezt.
Nekem pont ugyanezek a gondolatok járnak az eszemben...
csak pasi oldalról...
Akkor jólvan...nem csak én nem értem az embereket...se az ismerkedni vágyókat.. :(
Én is írjak egy Blogot ?
....sok vagyok,mész a levesbe.
Cső.
A fenti idézet Tőled. Erre reagálnék.🙂
Sokan bezárkóznak, nem bíznak senkiben, félnek. És ha valaki nyit feléjük még jobban nem engednek, mert azt hiszik átverik őket.
Én is ilyen voltam. De már nem így működöm. Úgy csinálom, ahogy nekem jó. Amit érzek. Vagyis nyitok, adok. De ez nem erőszak. Ha a másik nem akarja fogadni és reagálni rá, az az ő dolga.
Nem én leszek vele szegényebb, hanem ő lesz egy élménnyel kevesebb.
Vagyis amíg ő álmodik az Életről, én élem az Életem.