Méltósàggal

Mivel jó kis manipulàtor a nagyfiú,hàt csak nem tud nyugton maradni.
Talàlkozzunk,beszéljünk,maradjunk baràtok.... blablabla
Írtam egy levelet,de úgy döntöttem,nem adom oda.
Szerelmes vagyok,tizensok év után. De nem úgy,mint akkor és azelőtt.
Elsodort, nyitottan, kétségek nélkül.
Nem fàj,nem bànt. Jó így.
És elmondtam neki.Bàr ma kitalàlta,hogy mégsem tudunk találkozni....de kameràt kapcsoltunk.
Làtnom kellett az arcàt,amikor megköszönöm,hogy együtt lehettünk,ha csupán pàr alkalom volt is. Szerelmet vallottam....45 évem alatt sosem tettem ilyet.
Besokkolt. De tudnom kellett. És igen,0 kétségem van afelől,hogy ő is szeret.
Hebegés,habogàs....hogy megleptem.
"Óh,dehogy! Hisz 2 dugàs utàn még te mondtad nekem,hogy én szeretlek téged,hisz làtod rajtam.
Jól làttad. És ne aggódj,tudom,hogy én nem jelentettem semmit.Majd elrendezem magamban"
És elsétàlok,szerelmesen,hàlàval a szívemben,emelt fővel.