A fenevad és én

Ritka alkalmak,amikor hasonló kaliberű emberbe futok bele vagy ő belém. Tudom,sokaknál ez nem szempont,számomra fontos.A hasonlóság nemcsak intellektus-baromira imponál az esze! - hanem a vérmérséklet,a személyisége is. Legyen olyan nehéz eset,mint én.(sicc,megint egy öntelt domina)
Nem,ez a fenevad nem az a fenevad...
Ez a fenevad a nehéz emberekben élő szörny,akivel próbálunk együttélni vagy hadakozni...kinek,hogy.
Azt hiszem, eme kis közösségünk tagjainak nagy részében benne él.Minek is nevezzük igazán?
A vágyaink,a szenvedélyünk,az átlagtól eltérő szexuális étvágyunk,fétiseink,baromságaink...
Megvívtatok már? Félsz tőle? Eteted vagy éhezteted? Kezedben a gyeplő vagy ő irányít?
És a másik oldalról nézve: engeded láttatni annak,aki előtted térdel vagy aki föléd magasodik? Mennyit adsz magadból,mennyit belőle?
Vajon melyikünknek könnyebb a helyzete? Annak,aki térdel vagy nekünk,akiknek a subon kívül még önmagunkat is kontrollálni illene? Illetve...kell-e egyáltalán kontrollálni vagy engedjünk bármit szabadon,aztán aki bírja,bírja....ha nem,legfeljebb nem jön többet.
A mindennapjainkban hogyan tudjuk ezt kezelni?
Ezek zakatolnak mostanság a fejemben,mert azt figyeltem meg eme másfél évtized alatt,mióta etetem ezt a jószágomat...hogy bizony sokunknak ez a küzdelem rányomta a bélyegét rendesen az életére,arcvonásaira.
Szenvedélyeink,betegségeink,szenvedélybetegségeink,kiégéseink...kezelve vagy kezeletlenül.Tombolva magunkban vagy szétzúzva magunk körül családot,kapcsolatokat,barátságokat...esetleg a kettőt kombinálva.
Őrület ez....
Visszaemlékezve a 20-as éveim végére,amikor alig vártam a 40-et,hogy múljon az a végtelen éhség,ami 30 után csak egyre rosszabb lett...
Eljött a 40. majd a 45. A barátnőim nagy része benne vagy épp túl a klimaxon...hőhullám és száraz punci...
Nálam új számlálás....az 50-et várom....hátha.... :))))