Szolgává nevelésem kezdete

Úrnőm rendkívül s egyre jobban élvezte,hogy tulajdonaként kezelhet s láthatóan örömmel,mindent meg is tett nevelésem érdekében.Az élet minden területén egyre megalázóbb helyzeteket teremtett,szigorúbb elvárásokat támasztott és keményebben fenyített.
A cél,hogy amíg őt szolgálom az önérzet vagy büszkeség illetve az engedetlenség legkisebb jelét se lehessen észrevenni rajtam.
Nyilvános helyeken (áruház,parkoló,étterem,stb..),minden további nélkül lekevert egy pofont ha elégedetlen volt velem.Pl,ha elkeveredtem mögüle a bevásárlókocsival,nem nyitottam ki előtte a kocsiajtót vagy ha túl sokáig kellet várnia amíg bepakolok a csomagtartóba.Ilyenkor elvárta,hogy ott azonnal,akár mindenki előtt bocsánatot kérjek tőle s ha épp jókedvében volt a kezét is megcsókolhattam.
Baráti társaságban illetve a munkatársai előtt egyre keményebb hangon,lekezelő modorban utasított
(csicskáztatott) ami meglehetősen gyakori esemény volt mert több mint egy éven át én mentem érte kocsival a munkahelyére vagy egy közeli presszóba ahová munka után gyakran beültek egy kis beszélgetésre.
Barátnői előtt,főként ha hozzá jöttek vendégségbe,tán még nagyobb élvezettel szégyenített meg (pl ha valami hibát talált a kiszolgálásban) ami természetesen kizárólag az én feladatom volt.Italok,sütemény,kávé,stb felszolgálása.Előszeretettel kérdezte ilyenkor,végeztem e már a fehérneműi mosásával,takarítással vagy éppen a cipői tisztításával(amiből rengeteg volt).Amikor pedig nem volt rám szükség a barátnők előtt fennhangon,kacagva kiküldött a szobából,mondván nem kell nekem hallanom ezeket a női dolgokat.
Cipőboltban a legnagyobb odaadással,általában előtte térdelve váltogattam a cipőket a lábain.
Összefoglalva nyilvánosan mindent megkövetelt ami a jóízlés határain belül lehetséges,mégis egy férfi számára megalázó,megszégyenítő és teljesen papucs,akarat nélküli,megfélemlített házicselédként láttatja.
A módszer azonban eredményes volt,mert észrevettem,hogy minél több ilyen esetet éltem át,egyre kevésbé éreztem megalázónak a helyzetet, elfogadtam a helyemet és kezdtem megtanulni uralkodni magamon.
Egy idő után nyilvánosság előtt is sikerült mindig rendkívül tisztelettudóan viselkednem s kérdés vagy ellenkezés nélkül engedelmeskednem Úrnőmnek.
Érezhető változás állt be a viselkedésemben,akkor is ha nem voltunk együtt s én is másképp láttam a világot.
Ahogy egyre jobban feladtam magam,sokkal nyugodtabb és felszabadultabb lettem s egyre mélyebben vágytam engedelmesen szolgálni Úrnőmet.
Öröm és büszkeség töltött el ha esténként megdicsért mert meg volt elégedve velem!