Ez ez nagyon nehéz téma szerintem. Előre le kell szögeznem, hogy nem az a célom, hogy bárkit megbántsak. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy fontos beszélni a ghostingolásról. Egy konkrét, személyes példával fogom kezdeni, ami talán rávilágít sok mindenre:
Az előző barátnőm, aki mugli (nem-BDSM-es) volt, de úgy tűnt, hogy nyitott a mi világunkra, elég furcsa módját választotta a szakításnak. Meg volt beszélve, hogy mindig ő fogja kezdeményezni a kommunikációt és ez működött is. Az utolsó találkozásunkkor hosszasan panaszkodott egy ismerőséről és semmi másról nem lehetett vele beszélni, hozzá sem érhetettem (meg sem simogathattam a kezét), mert "neki most ilyen a hangulata."
Éreztem, hogy valami nincs rendben a kapcsolatunkkal, de erről semmit sem mondott, és mivel korábban erősen hangsúlyozta, hogy mások mennyire nem viselkednek felnőttként egy kapcsolatban, vagy a szakításkor, gondoltam ő akkor felnőttesen kezeli az ilyen helyzeteket.
Ezeket után 2 napig egyáltalán nem jelentkezett, így megtörve a dinamikánkat ráírtam. 2 mondatot válaszolt, majd 2 napig megint semmi. Ekkor megint írtam neki, nem sokkal később messenger üzenetben szakított.
A dolog pikantériája, hogy pár héttel előtte hosszan panaszkodott az exéről aki őt szemét módon többször ghostingolta. Az utóbbi időszakban pedig ugyan nem kapcsolaton belül, de többször volt részem ghostingolásban.
S bár ez egy több fronton is megosztó téma, fontos beleszőnöm, hogy szerintem mi állhat a ghostingolás hátterében. Bár nem vagyok pszichológus, de feltételezem, hogy gyakran a ghosintgoló, fél őszinte lenni, vagy éppen attól tart, hogy hogyan fog a másik fél reagálni arra, ha ő nemet mond.
Pedig a BDSM világának egyik alaptétele az, hogy nem, az nemet jelent, illetve a konszenzus és a nyílt kommunikáció. Így másik varázslókkal/BDSM-es emberekkel való interakció esetén még izgalmasabb feladat lehet, a konkrét ghostingolás okainak megfejtése.
Egy dolgot még szeretnék idehozni a saját szakmámból, a filozófiából: Immanuel Kant erkölcsfilozófiájából: kezeljük a többi embert célként és nem eszközként/tárgyként. A tárgy alatt pedig nem az élő bútort kell jelen esetben érteni, sokkal inkább azt, mikor a másik félre egy lélek és érzelmek nélküli tárgyként tekintünk.
Hozzászólások (23)
Csak sajna az inteligens jelző ,mint adott esetben a helyesen írni tudás is csupán az adatlapokon .Mint elvárt követelmény létezik.
Sajna se kommunikálni se írni, se inteligens alap emberi módon nem képesek sokan.
Igy az alapok hiányoznak már,nagyon sok esetben.Tisztelet a kivételnek természetesen.
Itt, az oldalon én kétféle helyzetet különböztetek meg. Az egyik, amikor egyértelműen kiderül, hogy nem fog működni az elindult kapcsolat és ezt megmondom. Vagy pedig egy "köztes lét" állapotban ragadtunk, amire nem mondom, hogy nem, csak kevés az impulzus a továbblendüléshez, mindkettőnk részéről, miközben mások sokkal impulzívabban közelednek és elveszik a figyelmet. Ebből az állapotból még bármi lehet és ilyenkor nem mondom/mondjuk, hogy nem, majd az idő eldönti, hogy hiányzunk-e egymásnak.
Azt szokták írni bloggokban,hogy a miértje a dolognak.
Adott esetben a férfi hiszti, lekurvázás stb elkerülése miatt (ez egy opció hogy nem ír inkább és nem reagál eltünik)
Biztos vannak olyan pasik ez tény ,én nem ez vagyok.
DE ez esetben ha nem jövök be mégse a nönek , ha nem írja meg és ghostol. Ö magáról ad csupán bizonyosságot hogy alapjába menyire is ember, érző lény.
Mert ha elutasit ,és kurvázás,hiszt lenne a válasz az már a férfit (engem minősítene)
Igy ez a ghosztingolo saját maga minösitése ,nincs emberi jelleme nem értékeli semmire a másik felet.Nem is veszi emberszámba kb.
Számomra eléggé szánalmas dolog.
Bár az se szép mikor valaki nö vagy férfi online fényesíti az értékeit amit othon elnyomtak, elhanyagoltak. És ha már ragyog eltünik, emberileg ez se szép sött.
De van az a helyzet amikor randiztok ,és már intimitás ,játékok is kezdenek kialakulni.
És teljesen jól működik minden, mindketten érzitek kvázi testi és szóbeli visszajelzés is van.
Adott esetben ri sir a hölgy ,hogy milyen sz.r a férje stb,mert nem kap meg semmit és maga a kapcsolata is pocsék stb stb.
És mégis egyszerre eltünik se válasz ,se telefon, nem ir nem válaszol. ?????????????????
Tény lehet megrémül a jótól, nem gondolja komolyan talán az egészet.
Bármi lehet persze.
De emberileg alap kellene hogy legyen, valami módon lezárni, esetleg elnézést kérni ha mégse gondolja komolyan.
És van aki azért ghostingol, mert egyszerűen nencs más eszköze. Az utóbbiakat nem akarom felmenteni, de igazából nem tudok rájuk haragudni. Mert a kisgyerekekre se tudok azért, mert toporzékolással érik el, hogy anyuci megvegye nekik a nyalókát!
Nem válaszol,a nem válasz is válasz.
Ezt elfogadom(pici kérdőjellel)..
Nem agyalok rajta, és nem is tartom ghostingolásnak.
De amikor már elindult, tart egy kapcsolodás az más.
Fentartom amit írtam, az már igénytelenség.
És persze lehet gyártani jozzá ideológiát, megmagyarázni, érvelni stb... Csak fölösleges. Ha nem szánunk egyetlen percet a másikra, akkor mit várunk majd másoktol mi magunk?
Én mindig elköszönök.
Pld. Sajnálom, de úgy érzem köztünk ez már nem müködik.
Bántó ez a másiknak?
Az.
Korrekt?
Az.
A tisztelet megadása pillanatnyi kellemetlen érzés mellett szerintem vállalandó.
És én elvárom... Magamtól is 🙂
Tisztában vagyok vele, hogy ebben a témában nagyon sarkos vagyok.
Leírtam már azt hiszem, az ilyen gyáván eltünő emberkék számomra megszünnek létezni...
Nincs később visszaút, beszélgetés stb
Sajnos viszont sokakat a félelmeik irányítanak, nem dolgoznak magukon, így nem is tudnak őszintén kommunikálni egy olyan helyzetben, aminek esetleg negatív következménye lesz (pl. a másik fél elszomorodik, csalódott lesz).
Nyilván az eltűnés is egy válasz, de nem egy felnőtt ember válasza, hanem egy félő kisgyereké.
Sokszor ki lett vesézve, ellemezve.
Ülünk egy asztalnál egy kávézóban, beszélgetünk. Ne adj isten elcsattam egy puszi, csók, esetleg megérintjük a másikat.
Majd egyszer csak felpattanunk, se egy szó, se egy köszönés, se semmi...
Lelépünk.
Igénytelen cselekedet.
Az online térben ugyanúgy az.
Én is az egyenes kommunikációban hiszek és abban, hogy mindenkinek tisztában kell lennie azzal, hogy ami elkezdődik, annak előbb-utóbb vége lesz, ezt el lehet fogadni, felnőttek vagyunk. A bizonytalanság, mellőzöttség, parkoltatás sokkal rosszabb ennél. Mert elvesszük a másik idejét, a lehetőséget, hogy találjon valakit, akinek ő fontos lehet. Ami az egyik embernek kavics, lehet egy másiknak drágakő.
Csak panaszkodni jöttem. Akivel utoljára levelezni kezdtem (Nem is lett volna tali, mert csak egy másik CD volt.), vele is közöltem, hogy bocsi, ha bizalmatlannak tűnök néha, de ez az oka. Esküdözött, hogy ő nem ilyen. Másnap eltűnt a faszba. :D Szánalmas, nevetséges, kiábrándító. :)
A tagok jelentős hányada azt sem tudja értelmezni, ami egy profilon kiveri a szemét, leírja hogy ő hány cm magas és hány éves és megkérdezi a címzettől. Konszenzus, kommunikáció? Csto eto? :D
Demi