A ghostingolás, Kant erkölcsfilozófiájának tükrében

Ez ez nagyon nehéz téma szerintem. Előre le kell szögeznem, hogy nem az a célom, hogy bárkit megbántsak. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy fontos beszélni a ghostingolásról. Egy konkrét, személyes példával fogom kezdeni, ami talán rávilágít sok mindenre:

Az előző barátnőm, aki mugli (nem-BDSM-es) volt, de úgy tűnt, hogy nyitott a mi világunkra, elég furcsa módját választotta a szakításnak. Meg volt beszélve, hogy mindig ő fogja kezdeményezni a kommunikációt és ez működött is. Az utolsó találkozásunkkor hosszasan panaszkodott egy ismerőséről és semmi másról nem lehetett vele beszélni, hozzá sem érhetettem (meg sem simogathattam a kezét), mert "neki most ilyen a hangulata."

Éreztem, hogy valami nincs rendben a kapcsolatunkkal, de erről semmit sem mondott, és mivel korábban erősen hangsúlyozta, hogy mások mennyire nem viselkednek felnőttként egy kapcsolatban, vagy a szakításkor, gondoltam ő akkor felnőttesen kezeli az ilyen helyzeteket.

Ezeket után 2 napig egyáltalán nem jelentkezett, így megtörve a dinamikánkat ráírtam. 2 mondatot válaszolt, majd 2 napig megint semmi. Ekkor megint írtam neki, nem sokkal később messenger üzenetben szakított.

A dolog pikantériája, hogy pár héttel előtte hosszan panaszkodott az exéről aki őt szemét módon többször ghostingolta. Az utóbbi időszakban pedig ugyan nem kapcsolaton belül, de többször volt részem ghostingolásban.

S bár ez egy több fronton is megosztó téma, fontos beleszőnöm, hogy szerintem mi állhat a ghostingolás hátterében. Bár nem vagyok pszichológus, de feltételezem, hogy gyakran a ghosintgoló, fél őszinte lenni, vagy éppen attól tart, hogy hogyan fog a másik fél reagálni arra, ha ő nemet mond.

Pedig a BDSM világának egyik alaptétele az, hogy nem, az nemet jelent, illetve a konszenzus és a nyílt kommunikáció. Így másik varázslókkal/BDSM-es emberekkel való interakció esetén még izgalmasabb feladat lehet, a konkrét ghostingolás okainak megfejtése.

Egy dolgot még szeretnék idehozni a saját szakmámból, a filozófiából: Immanuel Kant erkölcsfilozófiájából: kezeljük a többi embert célként és nem eszközként/tárgyként. A tárgy alatt pedig nem az élő bútort kell jelen esetben érteni, sokkal inkább azt, mikor a másik félre egy lélek és érzelmek nélküli tárgyként tekintünk.