Tovább fonva a kígyó vonalát

Az előző írásom alatt, egy kedves barátom megemlítette, hogy Ázsiában a kobrákat tejjel szokás kínálni.

Erről egyből eszembe jutott a garabonciás diák / vándor varázsló, akit szintén tejjel/fehér itallal kellett megkínálni, vagy átkot szórt a házra, esetleg jégesővel verette el a termést.

Megkérdeztem a chatGPt-t, hogy lát-e összefüggést a két jelenség közt, amire határozottan igennel válaszolt:

Bár lehetséges, hogy ez véletlen egybeesés, a kígyók és a vándormágusok mélyebb szimbolikus jelentései közös folklór eredetre utalnak. Mindkettő kapcsolódhat a bölcsesség, az átalakulás és a hatalmas erők megzabolázásának témájához.

Külön is rákerestem a garabonciás és a kígyók kapcsolatára:

A táltosvonások mellett a magyar garabonciás, csakúgy, mint a rokon horvát–szlovén és román lények valóságos varázslóvonásai elsősorban a bolgár–szerb zmej/zmaj/zmija varázslóra (és egyéb, sárkánykígyók ellen „lélekcsatákat” folytató délszláv, albán, román varázslókra) vezethetők vissza. Így a zmej típusú varázslóra utal a sárkány vagy kígyó alakjában viaskodó, vagy a sárkány által elragadott, felnevelt garabonciás vagy grabancijas, de ide vezethető vissza a varázslók „tüzes” alakja is...Máskor ugyane sárkányok vihardémon jellege kerül előtérbe: a garabonciás olykor a felhőben sárkánnyá, kígyóvá változva hozza a vihart, jégesőt. Vihardémon-vonás a tej-tojás-lángos motívum is. Ezek az ételek mintegy áldozatként járnak a garabonciásnak, aminek fejében nem pusztítja el jégveréssel a határt.

Ezt a komoly témát pedig zárjuk egy kis vidámsággal:

- Szia kígyó! Ne haragudj, hogy a múltkor csúfoltalak amiért nincs lábad...

- Rendben, semmi baj.

- Biztos?

- Persze, felejtsük el!

- Akkor kezet rá!