Disztingválni, vagy nem disztingválni?

A barátnőm szerint, vannak dolgok, amikkel túl sokat foglalkozom. Ebben valószínűleg igaza van, de én szeretem keretben/rendszerben szemlélni a világot és a történéseket. Elfogadom, ha ez mások számára nem fontos, ettől még mindennek van következménye a világra.

Mostanában több ember is kvázi azt szerette volna, hogy azonnal (aznap) menjek hozzá dolgozni, vagy épp 1 hétnyi csend után jelentkezett, hogy aznap (amikor visszaírt) tanítsam a gyerekét. Persze lehet mondani, hogy ezek elszigetelt esetek, szerintem pedig sokakra jellemző ez a mediterrán hozzáállás, a magyar társadalomban.

Az egy dolog, hogy számos ember nem tud/akar különbséget tenni egy nagy, sokakat foglalkoztató cég, és egy ember munkavégzése közt. Azonban van egy másik aspektus is, ami legalább annyira fontos, mint ez. Szerintem:

A messiásvárás,

hogy majd felülről valaki megvált bennünket. Mindenki abban hisz, amiben szeretne, mind a hitbéli, mind közéleti értelmében, de azt számomra nehéz elképzelni, hogy az emberek ugyanolyanok maradnak, mint eddig és majd felülről mint egy varázsütésre megváltoznak és megváltozik az egész ország.

Vannak olyan berögzött mondásaink, amiket ideje átgondolni, és erre gyakran fel is hívom a figyelmet. Ilyen például a fejétől bűzlik a hal. Igen, senki sem tökéletes, én sem, de igyekszem fejlődni.

Amíg viszont sokan csak felülről várják a változást (mindegy, hitbéli, vagy közéleti, esetleg gazdasági értelemben), addig az szerintem a várt változás szükségszerűen nem következhet be, mivel alulról felfelé és felülről lefelé párhuzamosan szükség van a változásra, ahhoz, hogy egy egész rendszer/ország képes legyen megváltozni.

És ha már többször is szóba jött ma a hit, van egy mondás, aminek igazságában viszont nagyon is hiszek: segíts magadon, Isten is megsegít.