A békés farmer útja

(Reakció erre: törölt blog)

Az utóbbi időben kevesebbet írtam ide, és azokat is törekedtem semlegesebb témákat érintve tenni. Ha nem tudok változtatni mások álláspontján, minek törjem magam? A kertben való munkálkodásnak és az állatokkal való foglalkozásnak van kézzel fogható eredménye és megbecsüléssel is jár, csak úgy, mint a tanítás.

Azonban van, amikor az ember érzi, hogy még ha egy pillanatra is, de át tud törni a mitril páncélon és fényt tud hozni a korom sötét békétlenségbe.

A mai napon viszont ketten is megemlítettetek az írásaikban, és úgy gondolom, hogy konstruktívan hozzá tudok járulni az eseményekhez.

Bizonyos kivételektől eltekintve úgy gondolom, hogy arra kell törekednünk, hogy elfogadjuk egymást. Ahogy Lilith is említette viszonylag jól ismerem az oldal szabályzatát, ezért a kivételek részbe nem áll módomban belemenni.

Ha például Pista a repülőgép maketteket szereti, Oszkár a tankokért rajong, Zsuzsa pedig a szürrealista festészetért akkor hadd leljék ebben örömüket. Miért kellene meggyőzni arról őket, hogy mind legyenek űrsikló és impresszionizmus rajongók?

A mögöttes dolgokba persze bele lehet menni, például az elektromos autók, vagy a divat esetében is nagyon erős és fontos kérdés a környezetszennyezés.

De ha valaki azt mondja, hogy őt ez nem érdekli, ő akkor is elektromos autót akar vezetni, vagy akkor is évi többszáz új ruhát fog vásárolni: legyen, az ő dolga, vagyis nemcsak az ő dolga, mert mindannyian hatással vagyunk a környezetünkre, a bolygónkra.

Ha valakinek viszont ez a döntése, én elfogadom. Nem lehet senkit sem kényszeríteni, hogy ne vegyen annyi ruhát, vagy, hogy ne vezessen elektromos autót.

Fogadjuk el, hogy mások vagyunk. Fogadjuk el, hogy gyakran nem érdekelnek bennünket a racionális magyarázatok.

Ott van például Varnyú, aki keresztény. Én pedig zsidó vagyok. Még sincs köztünk ebből vita. Ő nem akar engem megtéríteni, én pedig elfogadom, hogy ő (részben) másban hisz, mint én.

Érdekes azonban, hogy ő és értékelni szokta, ha a judaizmusból hozok 1-1 tanítást, és én is szeretni szoktam mikor ő idéz keresztény bölcselkedéseket. Sőt Mátéra én is viszonylag gyakran szoktam hivatkozni.

A szeresd felebarátod, mint tenmagad egy keresztény parancsolat (Ezt is Máténál olvashatjuk), és ez nem von le semmit fontosságából és értékéből.

Azt hiszem van egy olyan kortárts mondanás, mi szerint: Ha a vallásod arra tanít, hogy gyűlölj másokat, akkor ideje másik vallás után nézned.

Nem lehet mindenkit szeretni. Nem lehet mindenkit egyformán szeretni, mégis azt gondolom, hogy törekednünk kell egymás elfogadására, egymás megértésére, mert a jó lélelekkel végzett cselekedetek lábnyoma is erősen megmarad. A jó lélekkel végzett cselekedetek mentén kinyílnak mások lelkében a tavaszi virágok:

https://www.youtube.com/watch?v=JVdtmjWolRE