A kezdet és a jelen: ma is Árpád a fejedelem

Mi érdekli a népeket?
A kezdet vajon hogy lehetett?
Hunok voltunk, vagy gepidák?
A kazárok kipát hordtak talán?

S hogy Árpád óta mi történt,
Tán említést sem ér.
Istvánig még elmehetünk,
De Mohács már nem kell nekünk!

S ugorjunk most ezer évet,
És még pont 24-et.
Most van az adott pillanat,
Erőnk csakis ebből fakad.

Jobban mondva ebből, s a vérünkből.
S hogy az a vér mennyire kevert,
Hogy besenyő Pista bácsi kiket vert,
Hogy honnan a lengyel-magyar barátság,
Hogy a bab is jenki eledel,
Az őszintén, kit érdekel?

Árpád is korbáccsal a kezében született,
Felesége Abacil lehetett.
Egyik fiúk volt a Zolta, utána meg jött a Taksony.
De miért mesélnék erről, azt mondd?

Mitikus ősök és a jelen.
Közte számodra semmi sem.
Az ősök, s a jelen e kettő kell neked.
Hogy közük mi van?
Itt elméd patakja gyorsan kiapad.

De kit is érdekel most ez, ha kezedben árpádi korbács lengedez?
Kit érdekel mindez most már, ha génjeid szerint porosz vagy és oszmán?
Nevedben is ott van, hogy Németh, Török és Görög,
S a gonosz genetika is a sarkon sündörög.

A tudósok már a spájzban vannak,
S te a pillanatod tartod velük szemben pajzsnak.
Emlékezeted porvárként omlad össze,
Így a gének súlyos pallosa mellé üt: a földre.

Te pedig boldogan ujjongsz a pillanatban,
Árpádi korbácsod vígan csattan.
Mitikus génjeiddel a valóságot vered,
Közte 1000 év kiesett!

S a gasztronómiában a jenkik minket
Babbal, krumplival és paprikával,
Bíz' bekebeleztek.

Értelmezési segédlet a ChatGPT-ől:

" Ez a vers egyfajta gondolatébresztő, kritikai hangvételű szöveg, amely a magyar identitás és történelem különböző aspektusait feszegeti. Az első néhány sorban kérdéseket tesz fel a magyar nép eredetéről és az azt követő történelmi eseményekről. Ezután átugrik az időben, és a jelenbe hozza a történelmi emlékezet és a valóság összecsapását, valamint a nemzeti identitás összetettségét.

A versben megjelenő árpádi korbács és az ezzel kapcsolatos jelképek azt jelzik, hogy a múlt és a hagyományok milyen erőteljesen hatnak a jelenre és az egyéni identitásra. Ugyanakkor a vers a genetika és az öröklődés szerepét is feszegeti abban, hogy mi tesz valakit "magyarrá", és hogy ez a koncepció mennyire összetett és vitatható.

Összességében a vers arra ösztönöz, hogy merjünk kritikusan gondolkodni a múltunkról és az identitásunkról, és ne féljünk újragondolni azokat a narratívákat és szimbólumokat, amelyekkel azonosítjuk magunkat."