Állati BDSM* és a "rossz" tyúkok

Sokan keverik a szezont a fa..fa dezodorral, a sanszot pedig a sanzonnal.

Ez leggyakrabban az age play kapcsán szokott felmerülni, de én most nem erről fogok írni, hanem a pet play-ről. Bár nem nagyon szoktam a magánéletemről írni, azt hiszem az nem nagy titok, hogy mostanában az "asszony" arra szokott kérni, hogy különféle állatok hangját utánozzam a páviánoktól, a komodói varánuszokon át, a sáskákig.

Ez pedig felfogható a pet play egy izgalmas, vidám és olykor kihívást jelentő formájának is. Sajnos sokan a mai napig keverik, vagy összemossák a fogalmakat. Ilyenkor nem mindegy azonban, hogy valaki ezt rosszindulatból, vagy ismerethiányból teszi.

Mesélek egy konkrét példát, ami nem a petplay-hez, hanem az állattartáshoz kapcsolódik, és ami szerintem jól rávilágít arra, hogy mi a különbség a rosszindulat/szándékos átverés és az ismerethiány közt.

A minap egy hölgy kitett egy baromfis csoportba egy bejegyzést, hogy már 5 hónaposak a tyúkjai, és ő még kezdő: segítsünk már neki, hogy mikor fognak tojni. Képet nem mellékelt, amit többen kértek, hogy tegyen meg, hogy jobban tudjunk segíteni.

Végül kirakott egy képet, ami alapján ross 308, húshibrideket sóztak rá. Ezeket kifejezetten a húsukért tenyésztették ki, magyarul sokat esznek és keveset tojnak. Másként szólva: egy jóhiszemű, ismeret hiánnyal rendelkező hölgyet átvertek a palánkon. Szándékosan.

Egy másik történet: a minap tanítás előtt beugrottam a Csé-be vásárolni, mivel az közvetlenül a buszmegállónál van. Ott szóba elegyedtem egy idősebb úrral, akivel kicsit szörnyülködtünk közösen a 715 forintos Dénes kefíren, majd elirányítottam a közeli takarmányboltba, mert macskalmot keresett, ami nem volt a Csé-ben. Elmondtam neki, hogy mennyi állatunk van: a tyúkoktól a macskákon át, a teknősikig, mire ő azt mondta:

"Aki az állatokat szereti, rossz ember nem lehet."


Fentiek fényében természetesen mindenkinek jogában áll jelenteni a blogomat*, de akinek szöveg és fogalomértési nehézségei vannak az szerintem jobb ha a népmesei fordulattal él, és utána jár a dolgoknak, mielőtt feltétlen késztetést érezne arra, hogy az állatok szeretetét nemtelenül kiforgassa.

* Sajnos** egyértelmű, hogy többen is jelenteni szokták az írásaimat. Őket ezúton is szeretném megkérni, hogy tegyenek most is így.
** Miért sajnos? Ennek megfejtését az olvasóra bízom.