Elmélkedések a fetisizmusról és Donald kacsáról

Fetlife-on egy személy is beállítható, mint fétis. Nem tudom pontosan hány embernek kell ezt beállítania, miután hivatolossá is válik, de erről nekem középiskolai tanulmányim jutnak eszembe, vagyis a hübrisz: amikor az ember az isten(ek) szintjére akarja emelni saját magát.

Félni azonban egyet sem kell, nem vallási témákról fogok beszélni, és a komoly fétiskutatók (mint William Pietz) összetett esszéihez képest ez csak lófing lesz csupán.

Arra jutottam ma félálomban a Fetlife, egy korábbi esszé élményem és tapasztalataim alapján, hogy teljességgel érthető, hogy számos férfi jár hivatásos dominákhoz manapság. Szerintem arányaiban többen, mint korábban.

Ennek nyilván számos oka van/lehet én most egy olyanról fogok írni, amiről még nem igazán olvastam/hallottam. Egyre több hölgy van aki a közösségi médián és/vagy az utcán mutogatja magát, ezért gyakran pénzt is kérve.

Ha viszont pénzt nem is kér érte számos alkalommal a valóságban megközelíthetetlen mind online (erről 1001 blogot lehetett már itt is olvasni), mind a valóságban. Sőt gyakran zaklatást, molesztálást kiáltanak ezek a hölgyek, akár indokolt, akár indokolatlan esetről van szó.*

Mivel pedig számos nő elérhetetlen istennőként tálalja magát akár élőben, akár virtuálisan akár mindkét módon, érthető ha számos férfi arra jut, hogyha manapság ilyen a hölgyek egy jelentős része és neki is vannak fizikális szükségleti, akkor inkább fizet egy ilyen élményért, minthogy teljességgel magányos legyen.

Ha a fentiek pedig igazak nem kell meglepődni azon sem, hogy egyre több fiatal és kevésbé fiatal hölgy áll be az ön-felkent földi istennők sorába (sponsored by China in most of the cases) a könnyebb megélhetés érdekében.**

Fentiekből könnyen juthatna arra a következtetésre a kedves olvasó, hogy én propagálom ezt a jelenséget. Ez maximum szent tamási értelemben igaz, de több lábjegyzettel nem untatnám aki idáig eljutott.

A valóság az, hogyha valóban az a valóság, amit idáig összefoglaltunk annak nem igazán örülök, de azon túl, hogy leírom, hogy szerintem így áll a helyzet, mi mást tudnék tenni?

Így közel a 40-hez, egy ódivatú, maximum pár száz emberhez eljutó formában alkotok. Régen, ifjabb koromban azt hittem, hogy nagy hatással lehetek a világra. Most már idősebb fejjel annak is örülök ha majd megemlítenek (akár egy lábjegyzetben) és ha néhány emberre hatást gyakorolnak/fognak gyakorolni a szavaim.

Eszme és kultúrtörténetileg azonban mindenképp izgalmas változásoknak lehetünk tanúi. Mert bármennyire is mondják sokan, hogy mennyire sokszínű a világ, a valóságban úgy látom hogy ezen a téren az inga binárisan lengett ki korábban a férfi hübrisz, míg az utóbbi években a női hübrisz irányába.

Azonban minden szélősőség (jellemzően) újabb szélsőségeket szül az emberek világában, vagy hozzájárul azok kialakulásához. Gondoljunk csak Donald...kacsára, aki szerint a nő helye az oikoszban van.


* Erről könyvet lehetne írni, de legyünk tekintettel a blogok terjedelmi kereteire és maradjunk 1-1 példánál. Indokolt eset (szerintem): ha valakinek kéretlenül megfogják az ülepét. Indokolatlan (szintén szerintem): ha valakit kulturáltan leszólítunk az utcán és egy nyilvános helyen történő kávézásra invitáljuk.

** A fentihez hasonlóan ez is egy komplex téma, a könnyebb alatt azt értem itt, hogy jóval kevesebb munkaórával lehet többet keresni, mint számos más munkával.