A társas intelligenciáról szubjektíven

A Bibliában azt olvashatjuk, hogy szeresd felebarátodat úgy, mint saját magadat. Biztos, hogy szeretni kell mindenkit? Nem lehet, hogy a másik tiszteletére kellene törekednünk?

A kiindulási pont, ami az oldalon észlelhető az EQ és az IQ kifejezések gyakori használata, ezek fontosságának hangsúlyozása.

Ezért is lehet, hogy furán hat itt ha más fajta intelligenciákról ír valaki. Mert, ami nem megszokott az gyakran számít furának. Ez megszokott.

A társas intelligenciával nem foglalkoztam sokat, így könnyen elképzelhető, hogy a meglátásaim meredekek, vagy tévesek.

Ugyanakkor azt olvastam, hogy a társas intelligencia egyik ismérve, hogy felismerjük és megértjük azon társadalom szabályait és normáit amelyben élünk.

Ez szerintem nem jelenti azt, hogy kötelező sodródnunk a tömeggel, de egy olyan országban ahol az emberek jelentős része szereti a kolbászt és a szalonnát (többek közt én is), ott van amikor lehetetlen megértetni a családtagokkal, hogy bár te szoktál húst enni, de a szalonna és a kolbász még karácsonykor sem csúszik le.

Ilyenkor valóban jobb ha ráhagyod a vendéglátókra és titokban odaadod a kutyának, a férjednek, a sógorodnak, valakinek akiben tudod, hogy megbízhatsz. A pazarlás elkerülése is fontos téma, de erre most nem fogok kitérni.

Magyarországon a sűrű alkohol fogyasztás is sok helyen társadalmi normának számít. Sokszor néztek már rám furcsán, hogy ritka kivételektől eltekintve csak alkoholmentes sört ittam BDSM bulikon.

Máshol sem szoktam már felönteni a garatra, és mélyebben itt sem fogok filozofálni, de a BDSM és az alkoholos vagy egyéb tudatmódosítószerek kapcsolatáról fontos (lenne) beszélni.

Zágrábban olyan jelenetet láttunk pár éve, egy BDSM-fétis bulin, amit nézni is borzalmas volt és kapcsolódik a fentiekhez.

Persze erre is lehet mondani, hogy szubjektív és fel lehet vonultatni különféle BDSM filozófiákat is, de mégis sokan gondoljuk úgy, hogy egy BDSM eseményen, mesterségesen módosított tudat állapotban játszani nem megengedhető.

Van egy másik kérdéskör is, amiben biztosan többféle álláspont létezik, de úgy gondolom, hogy az illem és az udvariasság az én oldalamon állnak. Akik számára pedig ezek nem képviselnek értéket azzal úgy sem fogunk dűlőre jutni ebben a témában.

Tegyük fel, hogy tanácsra van szükségem egy témában. A magam részéről szeretek ismerősöket, rokonokat megkérdezni és nem egy facebook csoportban random emberek válaszaira támaszkodni.

Ha mondjuk tyúkok kapcsán van szükségem tanácsra felhívom Zoli barátomat, aki tudom, hogy szívesen segít. Ha képregények kapcsán van kérdésem, szólok J.D.-nek, aki tudom, hogy szintén szívesen fog válaszolni.

Random módon mondjuk nem jutna eszembe ráírni VR Pistire, hogy tanácsot kérjek tőle videókártya ügyben pacsira, csak mert ő ismert és ért a számítógépekhez.

Elfogadni azt, hogy a másik is ember nem egyszerű feladat. Neki is lehet családja, munkája, háziállata...

Ha pedig mindenáron VR Pisti-től szeretnék tanácsot kérni videókártya ügyben kideríteném, hogy van-e olyan ismerősöm, aki ismeri őt személyesen és ha van megkérném őt, hogy kérdezzen már rá, hogy zavarhatom-e ilyesmivel, mert szerintem így illendő.

Az idő pénz, nemcsak a Tiéd, nemcsak VR Pistijé, de Gizié, Joláné, és az enyém is.