Drámai, fokozat tagadó tagozat

(Reakció erre: törölt blog)

Ironikus, hogy sokáig azt hitték, csak az ember képes hanggal jelezni fajtársai felé egy másik élőlény közeleségét a külső környezetében.* Az állatvilág és a természet lenézése helyett érdemes lehet hozzájuk (is) fordulnunk útmutatásért.

Ez az írás több mindenre reakció.

Kezdjük a drámával. A BDSM Közösségekben világ szerte van dráma, Horvátországtól, Bulgárián és Románián át az Egyesült Államokig.

Itt pedig ketté is ágazik a blog, de a két rész erősen összefügg, így lehet, hogy nehéz lesz követni:

1. Miért kell drámázni?

Sokakban felmerül, hogy miért kell brazil Amigos köztöt csinálni a BDSM Közösségen belül is? Erre 11 a Közösségben résztevőként és 9 szervezőként eltöltött év után van válaszom. Nyilván szubjektív.

Az állatvilágban is léteznek vészmadarak, akik riadót fújnak, ha veszély (vihar) közeledik. Azonban vannak olyan madarak is, amelyek más állatokat is figyelmeztetnek, ha ragadozó közeleg.**

A köznyelvben a vészmadárkodásnak, és a farkas kiáltó fiúnak meglehetősen rossz híre van, aztán ha megjelenik egy ártatlan magányos farkas Magyarországon azt egyből kilövik, ha pedig a báránybőrbe bújt mesebeli farkas érkezik meg, csendben kellene maradnunk, hiszen ő nem is létezik.

2. Mit ér a tapasztalat?

Országunk történelmi, társadalmi, kulturális hagyományaiban előkelő helyet kapott és kap a tudás fontosságának tagadása, a tehetségek elüldözése. Ebbe mélyebben nem mennék bele, csak annyit kérdezek, hány magyar kapott itthon és hány külföldön Nobel-díjat?

Itt az oldalon többen állították már azt, hogy a BDSM-ben nincsenek gyakorlati fokozatok, a tapasztalat mit sem ér. Értem, vagyis érteni vélem, hogy a mai világban ugyanannyit ér, ha egy játékban felépítek egy házat, mintha a valóságban, ha ott traktort vezetek, vagy a valóságban, ha ott csirkét vágok, vagy a valóságban..

Szokás mondani, hogy ez 10.000.000 virológus, közvéleménykutató, elemző és fociszakértő országa.

Szerintem pedig nem ciki, ha valaki nem ért valamihez, ha valamiben nincs tapasztalata. Nemrég írtam is ennek kapcsán, hiszen a gyakorlat teszi a mestert. És az sem ciki, ha valaki soha sem szeretne érteni valamihez: én például nem szeretnék tudni autót vezetni.

De miért fontos most ez? Ha igaz, hogy a tapasztalat nem számít, akkor a Közösségben eltöltött 11 évem és a több száz esemény amin részt vettem, ugyanannyit ér, mint annak a tapasztalata, aki 2 napja regisztrált és még azt sem tudja, hogy eszik-e, vagy isszák az oldalt.

Nem, nem nézem le, aki újonc, sőt.*** Annyit mondok, hogy aki régóta vezet autót és már megtett 1.000.0000 kilométert az utakon tényszerűen jóval nagyobb tapaszalattal és tudással rendelkezik, mint egy tanulóvezető. Ezt nem magyaráznám tovább, Karinthy Frigyes intelmeit megfogadva.

Összefoglalva: aki nincs benne a leves sűrűjében, vagy benne van, de nem régóta az lehet, hogy sok mindennel nem találkozott még, de a veszély jelzése a köznyelvi hiedelmekkel ellentétben van, hogy hasznos és valós dolgokra hívja fel a figyelmet.


* https://academic.oup.com/beheco/article/28/3/724/3076238
** Ilyenek többek közt az indiáncinege, a sötét szemű junco és a szajkó.
*** Aki minimálisan is ismer személyesen az tud erről nyilatkozni.