Karmikus értelem, utilitarista spiritualitás?

Állítólag mindennek van értelme. Ezt meg lehet indokolni filozófiai, vallás, spritituális: sokféle alapon.

Van-e értelme a félreolvasásnak? Például mikor az ember a Margritot, Margitnak olvassa? Van-e értelme blogot írni? Van-e értelme haragudni azért, hogy a tanitványom, és az édesapja sem szóltak, miután kiderült, hogy covidos a kisfiú?

Van-e értelme azon gondolkodni, hogy mi lett volna, ha nem hívom fel őket, és a kórházban fekvő, idős rokonom elkapja a covidot?

Mindenben lehet értelmet találni, a karmáról nem is beszélve. Mert az is értelmet tud adni a dolgok folyásának, ha látjuk, hogy a történések körbeérnek, még ha nem is lineáris utak bejárása során.

Vannak olyan dolgok is, amiknek értelmén lehet gondolkodni, lehet velük kapcsolatban cselekedni, de ezek nem biztos, hogy bármilyen haszonnal kecsegtetnek.

Az pedig kifejezetten érdekes, hogy az élet többször el/visszavezet a taoizmushoz:

https://www.lelo.com/blog/taoist-sexology/

A taoizmus pedig visszavezethet bennünket a karmához:

https://www.the-taoism-for-modern-world.com/karma/

A karma pedig elvezet bennünket az utilitarizmushoz, ami egy olyan erkölcsi/világnézet, amit régóta magaménak vallok:

https://medium.com/interfaith-now/from-buddha-to-peter-singer-is-karma-a-form-of-utilitarianism-833272a5fe41

Ez pedig elvezethet bennünket oda, hogy ne csak azon gondolkodjunk el rendszeresen, hogy mihez van jogunk, de azon is, hogy milyen (potenciális) következményekkel járnak/járhatnak cselekedeteink.