Hitelesség: adott és elvárt?

Az erkölcs egy nagyon problematikus terület. Ráadásul olyan, amiben mindenki szeret állástfoglalni élet tapaszalattól, tanulmányoktól, bármitől függetelnül. Szerintem itt kifejezetten előnyt kellene, hogy jelentsen az etikában való jártasság, de ha a többség nem így gondolja, úgy mit tehet az ember?

Azt szoktam mondani, hogy házat is úgy építünk, hogy először megcsináljuk az alapot. Anélkül se falakat, se tetőt, se semmit nem tudunk letenni.

Ugyanezt gondolom az erkölcsről is. Bármilyen erkölcshöz kapcsolódó téma megvitatása abszolút felesleges, ha nem tudjuk milyen alapokon állunk mi magunk, és ha nem tudjuk/ismerjük vitapartnerünk erkölcsi alapállását.

Számomra fontosak a szilárd erkölcsi alapok. És itt most egy fontos rész következik (nem ajánlok fel több sört a figyelmesen olvasóknak, mert Malibunak még így is lógok eggyel, és ingem gatyám rám fog menni a meghívásokra ha így folytatom...és az állatokat is etetni kell.)

Szilárd erkölcsi alap nemcsak egyféle lehet. Ha valaki egy etikai kaméleon (kiváló magyar film is van hasonló címmel, Nagy Ervin főszereplésével), természetéhez nyilván hozzátartozik az álca folyamatos változtatása. Ám ha mégis felvállaja etikai kaméleonságát, számomra igenis szilárd erkölcsi alapokkal rendelkező embernek fog számítani.

Miért? Nemes egyszerűséggel azért, mert felvállalja, hogy ő egy köpönyegforgató valaki, akinek az állandóságot, a szilárdságot pont mások, folyamatos megtévesztése biztosítja.

Van egy mondás, mi szerint nem vagyunk azonosak a viselkedésünkkel. Erről szintén könyvet lehetne írni, ugyanakkor talán maradhatunk abban, hogy nem ítélhető el valaki ha a viselkedésünk alapján alakít ki magában egy első benyomást rólunk.

Azt szoktam mondani, hogy a blogok alapján nem ismerhető meg igazán valaki. Sőt ha valaki ténylegesen meg akarja ismerni a másikat, akkor érdemes vele levelezni, találkozni, időt együtt tölteni. Kérdezni...Mert amit gondolunk, nem biztos, hogy úgyis van a valóságban.

De a lényegre térve: a bloghoz képest ott van a nicknév, az adatlap és a beállítottság.

1, A nicknév kérdése: ha itt JóskaPista vagyok, másik tematikus oldalon pedig JoetheBarbarian, az önmagában jelenthet csak annyit, hogy itt már foglalt volt a JoetheBarbiran név.

Ha pedig ez a helyzet, úgy nem is esik csorba a belső hitelességünkön. Ha viszont szándékosan mutatok mást magamról itt, mint máshol a hitelességem csorbul, és csak reménykedhetek benne, hogy nem bukok le szándékosan simulékony, erkölcsi kaméleonságommal.

2, A kettes és a hármaspont szorosan összekapcsolódhatnak, hiszen nemcsak erkölcsileg, de logikailag és eredmény centrikusság szempontjából is jó ha összecseng egy adatlap a beállítottságunkkal.

Itt hozzá kell tennem, hogy egy szub, és egy switch is rendelkezhet határozott bemutatkozással, de most nem nyitnám ki a blogon belüli könyvön belül, ezt az újabb könyvet.

Ugyanakkor ha valaki egy egyik tematikus oldalon a bemutatkozásában arról ír, hogy ő azt szereti ha keményen megalázzák, míg a másik oldalon saját magárt hirdeti úgy, hogy pénzért alázna, alantas férfiakat, abban a hitelesség és erkölcsösség szikráját sem látom.

Míg ha valaki itt is bugyiárus és máshol is, az hitelesen ugyanazt csinálja. Ettől még nem kell szeretni sem a bugyi, sem a pisi árust, de ha hiteles, és ő ténylegesen ezt csinálja és nem egy köpönyegforgató kaméleon, úgy el tudom fogadni, hogy neki van egy szilárd erkölcsi meggyőződése: ami valószínűleg az etikus hedonizmus, vagy akár utilitarista is lehet a lelkem.

A testszagok/illatok témája is külön, léteztő könyvtéma. Hónalj izzadságot bezzeg senki sem gyűjt. Ránk hónalj fetisisztákra miért nem gondolnak még az egymást bőszen másoló, piaci szereplők sem?

3, A beállítottság kérdése könnyen látható, így kiváló fokmérője lehet a hitelességnek így az erkölcsösségnek is. Sajnos viszonylag gyakorivá vált, hogy itt valaki X beállítottságú, míg más tematikus oldalon Y.

Az, hogy egy nem BDSM-es társkeresőn, vagy közösségi oldalon nem meri magát felvállalni azt abszolút megértem. Ha viszont itt sem...Itt is ki lehetne nyitni egy könyvet, de ez továbbra is egy blog, hiába hosszabb fajta, mint a patkányfarka.

Sok esetben egy adott személy eltérő oldalakon, eltérő beállítottságai mögött több ok is állhat:

- hanyagság
- nem megadható az adott beállítottság (az én nemi orientációm heteroflexibilis, ami itt nem válaszható opció)
- félelem, hogy majd elítélnek a beállítottságom miatt (vannak szép számmal ilyen emberek is a Közösségünkben)
- anyagi számítás, és a hitelesség hiánya
- összezavarodottság

Ha valaki hiteles, a saját erkölcsi alapjain szilárdan áll nem fogok vele parttalan vitákba bocsátkozni, egyszerűen azért, mert már sok ilyenben volt részem és értelmetlennek tartom. Patkányt fogni, vagy a mezőn zöldet szedni a tyúkoknak, lehet, hogy nem magas intellektuális teljesítmények, de legalább van értelmük.

Lehet persze vitatkozni erkölcsről, megcsalásról, akármiről, de ha az alapokat nem tisztázzuk, szerintem a kimenetel valószínűleg nem lesz elégséges/kielégítő a vitázó felek és az olvasók/nézők számára sem.

Ezért az a konstruktív javaslatom, hogyha valaki más erkölcseiről szeretnénk véleményt alkotni, úgy első körben az adott ember hitelességét vizsgáljuk meg.

Mert elképzelhető ugyan, hogy a mi mércénk, mi elveink alapján az illető egy erkölcstelen állat, de ha saját meggyőződéseit, beállítottságát hitelesen képviseli úgy nem gondolom, hogy illendő lenne őt erkölcstelennek bélyegeznünk.

Az már egy idekapcsolódó, de másik kérdés, hogy tarthatunk valakit hitelesnek, de a mi világnézetünktől/erkölcseinktől annyira távolállónak, hogy a kellő távolságot szeretnénk tőle megtartani.

Ha pedig valakiről az a folyamatos (nem egyszeri) és alapos benyomásunk, hogy nem hiteles (lásd a fenti hárompontot: nicknév, beállítottság, bemutatkozás) akkor viszont azt is mondhatjuk róla, hogy számunkra erkölcstelen.

Azonban a hitelesség is egy veszélyes jószág, mert mondani bárkiről bármit lehet. Jelentős mennyiségű ember pedig nemhogy adatlapot, de beállítottságot sem olvas, csak írja a sületlenségeket/sablonokat, mindegy, hogy kinek csak puncija legyen.

De (már) a punci sem feltételnül igaz. Mostanában egyre több "farkasember" profilképes úriember jelöl be ismeretlenül ismerősnek. Feltételezem számukra a hitelesség nem adott, de legalább nem is elvárt.