A szentségtörő olvasókról

A Polányi Mihály filozófiai-evolúciós gondolatait bemutató könyvben, számos alkalommal idézik a magyar zsidó származású polihisztort, aki egyfelől azt írja, hogy munkássága saját magát szeretné megerősíteni hiteiben, illetve reméli, hogy a hasonló gondolkodású emberek egyetértését is ki tudja vívni.

Polányi munkássága, az őt bemutató szerzőpáros alapján számomra nagyon kedvesnek tűnik. Többek közt azért, mert az embert az élővilág és az evolúció szerves részének, egy állomásának tekinti. A tudományok művelésére való képességet is állati eredetűnek véli. Nem untatnám az olvasót azzal, hogy ezek a mai napig nem egyértelmű állítások még tudományos körökben sem.

Bár nem ismerem behatóan Polányi munkásságát úgy tűnik számomra, hogy rokonlelkek vagyunk, s én is szívtam magamba valamicskét abból a szellemi nektárból, amiből ő alaposan betárazott.

Polányi egyszerre rendelkezett evolúciós és liberális látásmóddal. Én is azt mondanám szívem szerint, hogy virágozzék minden virág, de miként a Természetben, úgy az emberi világban/Közösségben sem így működik ez:

" Az igazságra vonatkozó állításokat természetesen befolyásolják az emberi érintkezés véletlenjei, a történeti esetlegességek vagy az adott közösségen belül uralkodó konszenzus, de az univerzális intenció természetének megfelelően az állítás lényegi elem az az igazságigény, amellyel megfogalmazzák. Az igazságigény velejárója az arra irányuló törekvés, hogy az állítás váljon az uralkodó konszenzus részévé." - Héder Mihály, Paksi Dániel: A személyes tudásról: 169-170.

Most érkezünk el a blog lényegi részéhez. Szeretném ha belátnánk, hogy az
olvasás (adatlapok, események) hiánya, ebből adódóan az illem, az udvariasság hiánya is egyre jobban jelen van a mi Közösségünkben is.

Szeretném ha belátnánk, hogy ez egyáltalán nemcsak a férfiakra, de a nőkre is, vagyis általánosságban ránk, emberekre jellemző.

Miért lenne fontos ennek belátása? Azt mondják egy probléma félig meg van oldva, ha rájövünk/belátjuk, hogy egyáltalán létezik. Ha pedig belátjuk, hogy az olvasás hiánya egy nemektől függetlenül létező jelenség, illetve ha azt is belátjuk, hogy ez komoly problémákat tud okozni, úgy szerintem előrébb tudunk lépni.

Az év szava szerintem a mesterséges intelligencia lesz, de hogy a januáré az egészen biztos. De mi a helyzet az emberi intelligenciával, a másikra történő odafigyeléssel, a másik emberszámba vételével? Tökmag teszt. Aki elsőként észreveszi a tökmagtesztet és kommentben leírja, hogy görögdinnye, a vendégem egy sörre, vagy üdítőre. A teszt értelme a blog fényében remélem egyértelmű. Ha nem, nyugodtan kérdezzetek.

Úgy látom, hogy alapvetően két eset lehetséges:

1, Sokan tévedünk, egyszerűen rosszul észleljük a dolgokat és itt és más kinky oldalakon a többség illedelmes, és olvas, és válaszol, és nincs olyan, hogy valaki fél feliratkozni egy eseményre a rosszakarói jóindulata végett.


2, Nem tévedünk és alapvető emberi-erkölcsi problémák vannak, sőt vannak akik büszkén vállalják -köztük sok nő,- hogy ők nem olvasnak adatlapot, nem nézik ki szervez egy adott eseményt. Az én értelmezésemben gyakorlatilag ezek az emberek csak azt nézik, hogy nekik jó legyen, hogy ők mit kaphatnak.

Nyilván ha az első eset áll fent, vagy akik szerint az áll fent, ezen a blogon is jót mosolyognak, ahogy szoktak. Meg lebetegeznek és kiröhögnek, ahogy szokták. Ajkaik közül gúnyos démoni kacaj tör elő, fejük felett sötéten tündöklő mennyei glóriájuk.

Ha viszont a második meglátás az igaz, a való, úgy érdemes lenne szerintem változtatni a helyzeten, mert láthatólag nagyon nem kellemes következményei vannak annak, mikor a másikat eszköznek, tárgynak, vagy épp semminek sem tekintünk.

Nem a BDSM-ben bevett objektifikációról, avagy bútorként/tárgyként való használatról, vagy a szintén izgalmas ignorálós játékokról beszélek, hanem mikor valakit, mint embert nem veszünk figyelembe, függetlenül attól, hogy BDSM-es-e, vagy sem.

Itt egyébként kifejezetten izgalmas képet kaphat, aki ezen a ponton kezd el szociológiai-antropólógiai ásatásokat folytatni. Hiszen vannak a BDSM-en belül kifejezetten sokan, akik a szubmisszív/switch beállítottásgú embereket előszeretettel kezelik le. Aztán vannak olyanok is, akik...

Kantot, Polányit/Polányiról, Spinozát, Sartre-ot olvasni senkinek sem kötelező, bár mentálisan szerintem kifejezetten pozitív, serkentő hatás érhető el általuk. Adatlapot és esemény leírást sem kötelező olvasni.

Egy hétköznapi beszélgetésben azonban nem túl valószínű, hogy feszültség keletkezne abból adódóan, mert nem olvastad A legyeket*, A gyakorlati ész kritikáját, esetleg Spinoza Etikáját.

Ugyanakkor ha büszkén vállalod, hogy te nem olvastál adatlapot és nem érdekel, hogy mit ír ki egy esemény szervezője, azzal szerintem olyan vörös posztót tűzül önkéntesen saját a válladra, ami azért kiállt, hogy fel legyél öklelve.

Legalábbis az én személyes tapasztalatom és tudásom azt mutatja, hogy a tiszteletlen ember gyakran nem ért a szép szóból, hiszen azt hiszi, hogy neki mindent szabad, a másikat pedig tárgynak, eszköznek tekinti csupán.

Az édesszájú embert pedig mi tudná jobban meglepni, mint mikor a francia krémes visszaharap, vagy a yoghurtos pisztácia visszanyal?



* Nem a legyek urát, A legyeket :).