Egyén versus Közösség

Egy kedves ismerősöm mondta, hogy ő sem tudja, hogy hány helyen ès mikor szerepeltem a BDSM kapcsàn a médiában.

Azonban ha konkrétumokat említek, akkor jön a károgás, hogy az öndicseret az büdös, mint a poloska fingja.

Ha írok róla, az rossz, ha nem teszem, egyszerűen nem lètezik.

Ha megteszem amit tudok a hazai Közösségért, valódi elismerést alig kapok itthonról, miközben külföldről jóval többet, de a hátamat is nekem kell tartanom amièrt nàlunk valódi rezsicsökkentés van. Nekem kell elmagyáráznom a lélektani-gazdasági szempontokat.

Ha a Közösségért teszek, èn leszek a kapzsi J. mert az emberek egy jelentős része csak a felszínt ès a bevételi oldalt nézi.

A kiadásokat, az embert, a lelket csak kevesen. Ugyanilyen kevesen tesznek fel kultúraltan kérdéseket.

Ha a fasirtizmusról írok maréknyi embernek megy át a lènyeg, ha külföldi Díjat nyerek, itthon egy fél lyukas garast èr.

Közben mennek a naponta változó hazug mantràk, mert az emberek úgyis gyorsan felejtenek. A tudomànyellenességről nem is beszélve.

Ha külföldi előadókat hozok az tök jó, de lehetőleg legyen ingyen, vagy nagyon olcsón, hiszen èn úgyis tehetős vagyok.

Azt megértem ès elfogadom, ha az iróniàt -tőlem,- sokan nem értik, de megismerés nèlkül ítélkezni, ès elvárni, hogy az ember a karjait adja, ezeket nem tudom elfogadni.

Egy kedvenc idézetemmel zárok, ami rèszben rávilágít a helyzetemre:

"A fehér fèrfi, a fasirtizmus zsidója."- Jonah Goldberg

Az idézeteket nem magyarázom, de van itt olyan kedves baràtom, akire szerintem számíthatok ebben, ha szükség lenne rà.