2022. 11. 06. 20:04 | Megjelent: 646x
Össze kellene valamit foglalnom, amit sokan sokféleképpen éltünk meg. Jó volt látni az örömteli pillanatokat, hallani mások nevetését, miközben az én rekeszizmom is sokszor megfájdult, hiszen a Vicc Klub tagjai szeretnek nevetni.
A látszat pedig bár számíthat, de nem mindig egyenlő a valósággal, a filozófusság nem szükségszerűen egyenlő a végzettséggel, a lelki békének pedig több árnyalata és iránya van.
Ha pedig az érdékel mi történt, közel hallá vagyis néma kapitánnyá kell változnom. Mert, ami a HunCon-on történt, az ott is marad, ami a nedves/forró.. részleteket illeti.
Hozzászólások (7)
Rajtam már tényleg csak a lobotómia segíthet, vagy maradék életemben mindenről popkultúrás referenciákat fog bevágni az agyam :(
Egyébként, ahogyan ezt magad is sokat taglalod blogjaidban, a szerenység fontos erény, de egyáltalán nem egyenlő kemény munkával elért érdemeinek felismerésének és az annak kapcsán érzett büszkeségnek és sikerélménynek a megtagadásával, úgy hogy high five :D
Az év fetisisztája kategóriában.
Zsani LMBTQ kategóriában első helyezett. 🥰
Amilyen érdekes srófra jár továbbra is az agyam, a
"jó volt látni az örömteli pillanatokat" kezdetű mondatra nekem az Egy Bolond Százat Csinál 2006-os remake-jének egy jelenete ugrott be, ahol a Badár Sándor által játszott kvázi kínai maffia főnök, Iván terrorizálja éppen a két főhőst ilymódon:
"én szeretem ha moszolyog a lélek, de egyenként tördelem el újjaidat ha fél órán belül ninc itt a pénz"
Lelki béke... az meg mi? :D
Amúgy gratu a rendezvényhez, akkor ezek szerint jól sikerült.