Zla mačka, dobra mačka: avagy kísérlet az age play evolúciós hátterének részleges megértésére

Mielőtt belekezdenék mai írásomba több figyelmeztetést kell tennem az oldal struktúrájából és hagyományaiból kifolyólag:

1, Tilos bizonyos témák felhozása, illetve tilos a tagokat a szabályzat betartására figyelmeztetni.

2, Ezekből -is- adódik, hogy az alábbi tartalom nem szabályellenes szándékkal íródott. Ugyanakkor nem írhatom le, hogy mely témákat nem érintem, amikre többen gondolhatnak*. Röviden: rossz, az, aki rosszra gondol.**

Szeretek idegennyelveken 1-1 kifejezést megtanulni. Ez a dánnál nem kifejezzen egyszerű, de a szláv nyelvekkel sok közös szavunk van, így ott ez sokkal jobban megy. Mange takk.

Itt hívnám fel a figyelmet arra, ami a szláv nyelveket nem beszélők figyelmét elkerülhette: a Vuk egy hazugság/félreértés. Nem maga a mese, hanem a cím. Ugyanis a vuk szerbül és horvátul is farkast és nem rókát jelent. Persze az is lehet, hogy ez ilyen extra fonákos és homályos nyelvi humor volt, a Balázs Béla-díjas Dargay Attila és/vagy kollégái részéről.


Most már viszont térjünk a lényegre: horvát és szerb barátainkkal megállapítottuk, hogy számos közös szavunk van. Ez persze nem újdonság, messze tűnő nyelvtanórák homálya, belőlem nőttém én...ja ez a vers most nem illik ide, mea culpa, mea maxima culpa.

Horvátul a rossz macska: Zla mačka-ként, míg a jó macska dobra mačka-ként hangzik. Ennek kapcsán pedig elgondolkodtam, mivel nekem is van egy macskám, Brutus. A kis vörös és testvérei nagyon korán el lettek választva az anyjától, mert elvileg rossz helyen voltak, félig kóbor, kertek közt mászkálós-szájban átvivős életmóddal.

Ilyenkor kialakulhat a macskáknál, hogy az emberekből akarnak tejhez jutni, akár egészen életük végéig. Brutus lassan 7 hónapos és még mindig szokott jönni a hónaljamhoz, hogy szopizni akar, de szerencsére már nagyjából sikerült leszoktatnom róla, és csak odabújik.

Ugyanakkor az intenzív dorombolása és bújása, ami más mint amikor enni kér, vagy mikor kiviszem sétálni (ez hangozhat viccesnek, de miután 2 macskánkat halálra gázolták, egy közepes méretű vidéki utcában, nem kockázatok) ilyenkor továbbra is megvan.

Bár a macska elég messze áll az embertől leszármazásilag a filogenikus fán, mindazonáltal számomra elgondolkodtató volt ez az egyedi eset és a jelenségről szóló leírások is:

https://be.chewy.com/how-can-i-stop-cats-suckling-behavior/#:~:text=Many%20cats%20who%20were%20taken,feel%20safe%2C%20secure%20and%20content.

https://www.hepper.com/why-does-cat-lick-my-armpit/#:~:text=Assuming%20your%20cat%20loves%20you,to%20be%20close%20to%20you.

Igaz, ahogy a második belinkelt cikk (és sok másik) is rámutat, a korai elválasztás, csak egy lehetséges ok. Ott van még többek közt a szeretet/kötődés kifejezése és a só hiány is.

Most érkezünk az igazán érdekes részhez. Ha macskáknál és más állatoknál is megfigyelhető ilyen vagy hasonló viselekdés, az alapot adhat arra, hogy az age playt evolúciós kontextusba helyezzük, legalábbis a little/kicsi fél részéről.

Nem állítom, hogy az ageplay kizárólagos forrása -ez a fogalom a Földön, csak felnőtt embereknél, és kizárólag kölcsönös belegyezés esetén alkalmazható- az anyától való korai elválasztás, esetleg az anyával korai életkorban történő túlzott összefonódás, vagy épp túlzott stressz eredménye. A témában azonban tudományos írásokat nem találtam, de ha felsejlik előttünk a régi irodalom órák világa, hol az elhagyott Odipuszból anya-komplexus tört elő, mint fából vaskos ága...****, 5*



* Tapasztalataim alapján, itt (is)gyakran nem a megértés, hanem a félreértés, nem a kérdezés, az érdeklődés, hanem a hübrisszel telt előítéletek használata a bevett szokás, ezért is volt szükség a fenti felvezetésre. Elhiszem, ha a kedves olvasó számára zavaró és tudálékos. Számomra is az, de nem szeretnék becsületsértő hozzászólásokat kapni. ***

**Ez egy tudományos jellegű írás, még ha az itt sokak által űrlénységnek számít.*
Ennek kapcsán egyébként izgalmas, tudománytörténeti áthallás is eszébe juthat a kedves olvasónak.

*** Senkinek nem kötelező tudnia, de állatbarát és állattartó vagyok -első szakdolgozatom az állati jogok és az emberi haszon kapcsolatának morális elemzéséből írtam-, rengeteg jószágot mentettem már meg sérüléstől, haláltól, vagy vittem haza. Hosszú évek óta tartok állatokat, s bár nem vagyok tökéletes, az állatok bántalmazása távol áll tőlem, sőt kifejezetten zavar, ha ilyet látok, vagy ilyenről hallok.

**** Le kell írni, hogy ne lehessen félreértés, ez egy kulturális utalás, nem utal semmilyen szabályellenes tartalomra. Ha valaki úgy érzni nem tudja értelmezni, privát üzenetben szívesen elmondom mire gondolt a szerző.

5* Érdeklődők számára: a témához tágan kapcsolódó történelmi-gazdasági leágazás: https://en.wikipedia.org/wiki/Human%E2%80%93animal_breastfeeding ,

illetve szintén a téma kapcsán, szigorúan tudományos céllal: https://www.scientificamerican.com/article/strange-but-true-newborns-can-bond-to-mother-from-different-species/